29. lapszámunkban Kiss Andrea fotóművész legutóbbi kiállításának anyaga látható. Szeptemberi lapszámunk tartalmából:  Turczi István: Azokra gondolok Izsó Zita: Kibírni harmadnapig Jóna Dávid: Hajnal Éva, Szeplős című gyerekvers kötetéről Bánki Éva: Forradalom Birtalan Ferenc: Telefon Murányi Zita versei Fukuda Csijo-ni (1703 -1775) haikui Pethes Mária: ködben rejtőző csillag Asperján György: AzTovább…

Azokra gondolok akik lépcsőházak sivár homályába rejtekezve kitartóan sodorják a soron következő cigarettát baljóslatú idegen hangokra felkapják fejüket összerándulnak megdermednek mint a hűtőbe tett harangvirág                             bűntudatuk értetlenül éhesen kószál folyosók imbolygó fényei közt maguknak kuporgatják az eltulajdonított perceket a fekhelyül kiszemelt üres biciklitárolót a meleget a meleget                s arcuk végülTovább…

Azt mondta nekik, ha eljön az idő, hagyják el a hegyet, fussák körbe háromszor a tavat, és közben mondják el magukban az imát, amit tanított nekik, szedjék össze és hotdják egy kupacba az összes elvesztett reményt, a legutóbbi vihar által letört, rügyekkel teli gallyakat, de azt nem tudták, hogy azért,Tovább…

A felnőttek amúgy mindent elfelejtenek ami fontos, csak összevont szemöldökkel járkálnak, a gyerekeket szidják, de legalábbis rájuk pisszennek. És persze mindig sietnek. Hajtanak minket, de amikor nekünk lenne sürgős, vagy Viagrának, a tacskónak, akkor meg toporoghatunk az előszobában várva arra, hogy mikor indulunk már el. Nem lehet jó felnőttnek lenni,Tovább…

A szavaknak nemcsak súlya van. Hanem szaga, éle, sugárzása, textúrája, csengése. Talán nem is a szavak vagy a hangok, hanem az emberi szándékok ilyen változatosak. Már a dühösen elmormolt mássalhangzókból is kiérezzük a megvetést, a félelmet, a gyűlöletet. Bernadettnek nem sok módja volt bárkit megvetni, fenyegetni vagy dicsérni. Egy régimódiTovább…

ma szólt a telefon épp a fürdőszobában voltam mikor meghallottam a pittyegést olyan kis nyamvadt gyönge hangja van de mire beértem s fülemre tettem már csak üresség maradt vonal ki lehetett próbáltam végigvenni a lehetőségeket hisz nincsenek sokan kik vasárnap tízkor keressenek lányommal beszéltem jó órája már mobilon persze közvetlenebbTovább…

minden reggel úgy ébredsz elveszíted az álmodat valami amit megfoghatsz az a fél pár lyukas zokni az éjszaka abba is belebújt az ég széle vagy a szekrényhez koccanó sarkad a legmázsásabb bútordarab a száj ahonnan elköltöztek a szavak az űr aminek odaadhatod magad minden reggel úgy ébredsz a fény vagyTovább…

朝顔に釣瓶とられて貰い水 kútvödröm fülén iszalag hiába várja bővizű kutam * 百生やつるひとすじの心より szívet szakasztva százféle színes tököt nevel az inda * 手折らるる人に薫るや梅の花 szilvafa ággal virágot csentem buja illata ámít * ほととぎす郭公とて明けにけり kakukk kiáltoz szavára lám aludni tér a lusta éj * 行水におのが影追う蜻蛉哉 csermely vízében árnyékának hódolgat a szitakötő * 陰陽を一葉のうちに蛍かな fény ésTovább…

elfelejtett szavak neszeznek a vattás égből néma esőcseppek hullnak az éjszaka nedvesen gőzöl a vízszintesen elgyengült mezőn elsodródom az évek deltájából elvándorolok a látszatokból és az emlékek forgószeléről dalolok a szétmálló éjben hová lett a hajó a sóvárgás taváról hová a gyermekkor kenyérillata a kéz ami dagasztotta a hang amitTovább…

Az emberéletnek legelején sötét anyaméhbe jutottam önhibámon kívül én,nyűtt szegény. Riogatott veszély ezernyi ottan, támadt szülőmre,s vele énfelém, pedig embernek csak magzatnyi voltam. Világra taszítva lettem szerény, okkal, mert sűrű lelencbe soroltan, ahol nem élni-halni volt erény. Tűrjenek ,gyűlöletbe igazoltam, verődtem-sose isten tenyerén, otthon találtam magam a bajokban. Korán ráébredtem:sorsomTovább…