37. lapszámunkat Csikós György grafikus szituációs karikatúrái színesítik.   Májusi lapszámunk tartalmából: Turczi István: Bálnahangok Szabó T. Anna: A versről Barna T. Attila versei Izsó Zita: A vértanú utolsó megkísértése Petőcz András: Részletek a Pygmalion-ciklusból Lackfi János: Szeretek a Szentháromsággal táncolni Golgona Anghel: Egy kicsit mindig gyávának éreztem Fellinger KárolyTovább…

George Crumb zenéjére, három futamban   I.FONIKUS CSEND Fonikus csend asztmásan lihegő áramlatok moszatok algák korallbizsuk közt szelíden ringatózó Idő az egyszeri és örök mélység narkotikuma lebegő kékség s a hullámok: a mindenség kézlegyintése   II.BÁLVÁNYIMÁDÓ TENGER Bálványimádó tenger itt nincs könyörület feláldozza teremtményeit felszív összeroppant és a világnyi cellaTovább…

Kányái Sándornak A vers betölti a tüdőnket, lendületet ad, tágasságot, felemelkedni, szárnyas fényben tapasztalni meg a világot. Belátni fentről a mezőket, határtalanságát a tájnak, szabadságát, mit nem ismernek, akik mindig a sárban járnak. A tágasságból mégis-mégis visszavágyik a test a földre, az esőszagba, fűbe, vérbe, apa karjába, anyaölbe, házat-hazát lentrőlTovább…

Éjjel Álmomban a hegyoldalban a Nap alágördülő fénysziklái összezúzva sodornak lombokat sodornak téged velem – felriadok látom a combod utolsót dobban álmom az éjszaka tatármellkasában * Tájkép az ötvenes évekből Lesöpört padlás az ég begyűjtve mind a csillagok Szögesdrót kerítés vigyorog nyála csillan Reflektorok támadó fényében lapuló dermedt szökevény aTovább…

Magad sem értetted, mi ez a makacsság, amivel visszatérsz az ostrom alatt álló város utolsó, még ép házába az ottfelejtett újszülöttért, akit sosem láttál, csak az épület előtt parkoló autóba szerelt gyerekülésből következtettél arra, hogy létezik. Mikor bemész, megkönnyebbülsz, mert csak a közeli áruházból eltolt bevásárlókocsi áll ott kipárnázva, mintTovább…

Pygmalion – idegen szobor Az vagy, ami. Szobor – félig kész mű, de látom, hogy élsz. Mozdulni látlak. Nézem azt, ami vagy, a melled, az arcod. Érintenélek, és, miközben megnyílsz, eltűnik szobor-magad. Idegen szobor, mégis ismerős, olyan, miként öröktől fogva. Nem tudom, érzem-e majd, hogy élsz, valóban. Nem tudom. Mintha márTovább…

Szeretek a Szentháromsággal táncolni, csak behunyom a szemem, összekapaszkodunk férfiasan, váll a vállhoz, és már forgunk is körbe, moldvai zenére. Jézus félölelése egyik felől, másik oldalon az Atya, busa, göndörös, szakállas, mákoshajú, idősebb, erős férfi, szemben a Szentlélek, kecses indiánfiú, döng meztelen talpunk alatt a Balaton-parti gyep. Nem kell félni,Tovább…

Egy kicsit mindig gyávának éreztem álomnak nevezni a halált, feketéket mondani négerek helyett, anyámnak hívni az anyóst, időseknek az öregeket, minimálmegélhetésű embereket mondani ahelyett, hogy éhezők, hogy szegény, hogy mi. Teljesen be kellene tiltani, hogy amor-nak olvassuk, ahol Roma van írva, hogy villával együnk, amikor pálcikákat kell használni. Igazuk vanTovább…

Bogyaréten Bogyaréten, Bogyaréten, ördög szalad falfehéren, jajveszékel, kabát kéne, Belzebubnak rögvest vége. A pokolban zord az élet, hideg szelek fütyörésznek, nincsen füstje, nincsen lángja, kialudt a péterkályha. Bogyaréten az ég dörmög, csipkebogyót szed az ördög, meg-meglódul, földre huppan, várnak rá az ördöglyukban. * Tany Megsúgom én, de csak halkan, parányiTovább…

Szivárványos tócsa Amikor először láttunk szivárványt, apa azt mondta, ez a jel, hogy Isten újra szövetséget kötött az emberrel. Amikor másodszor láttunk szivárványt, apa azt mondta, hogy ez csak egy olajfolt a tócsa tetején, holnapra felszárítja a nap. Azért mégiscsak jó, hogy fölé hajoltam, mert megláttam benne az arcom, ésTovább…