On:
In: Szépirodalom

33. lapszámunkban Bögös András keszthelyi építész festményeit csodálhatjuk meg. ©Bögös András – Szent Ferenc madaraknak prédikál   Januári lapszámunk tartalmából: Turczi István: Valahol Budapest Lackfi János versei Szabó T. Anna: A nyelv a Izsó Zita: Kőzivatar Ahmed Amran: A menta Jagos István Róbert versei Asperján György: Klímaválság Pethes Mária: KövekTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Fehérmárványtapintású kerek tükör a város a repülőgépről nézve tekintetünk csíkokra tépi a napfény a szavak akár a biztonsági öv nyelvünkhöz tapadva megfeszülnek hunyorgó szemek látóterében néma bebocsáttatás motorzajhoz igazított spirális lélegzetek köröskörül a képzelet kacskaringói talán integető kezek vagy régvárt mosoly SZŰK MÁR AZ ÉG    a földhöz közeledve örvény kocogtatjaTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Megmondom a tutit, ez a Jézus-dolog fel van fújva, nekem olyan szirupos, hogy szeressétek egymást, ja, meg utánlövés, Szenes Iván is pont így énekelte. Összefüggéstelen kicsit, hogy most akkor ki az én felebarátom, nem egészen a barátom, vagy mi van? És a felebarátom fele, az a negyedbarátom, és azt márTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

A nyelv a hús, ha csontod megtagad. A nyelv a kezet fel, add meg magad. A nyelv a láss, a játssz, a kér, a fél. A nyelv ahogy a torkodon kifér. A nyelv horog, harag, ha ráng a száj. A nyelv kinyújt, begyújt. A nyelv muszáj. A nyelv a lég,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Talán ezúttal megmarad, ismételgeted. Szavaid olyanok, mint a földrengésveszélyes területre épített templomok. A jóakarók sosem beszéltek neked a tenger alatti vulkánokról, és most izzó magma ömlik a szájukból. Azt mondják, most aztán vigyázz magadra, mintha nem tettél volna meg mindent, hogy az előzők életben maradjanak. Még azt is elviselted, hogyTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Nála szebbet még nem láttam. Így tűnt nekem, ahogyan finoman lépkedett és hajlongott a jazz dallamaira. Ott volt vékony és ott volt telt, ahová a nők álmodják a vékonyságot és a teltséget. Lábai úgy mozogtak a kétszínű csempés táncparketten, mint finom ujjhegyek egy földre terített hatalmas zongora billentyűin. Márványoszlopok csillantakTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Bűnhődünk mind, a legártatlanabb is, mert eszünk, alszunk, levegőt veszünk, vétkünk születéstől nőtt, nő velünk (ordítok, úgy fáj! – istenem, te halkíts!) Az út elfogyott, bűn dúl, jó kihalt itt, bűn és remény annyiféle – letűnt, s nincs kinek mutogatni a sebünk – vállalt mellett pusztít a szende balhit. Minden,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Elherdált szavak folyóján kelünk át a bizonyosság túlpartjára Széthasadt nevetések vásznát fogjuk vitorlánkba Kővé vált könnyek sebzik bőrünket Hiába nevetnek kitartásunkon a múlt bűvészinasai Magunkkal viszünk egy marék földet hogy mindig velünk legyen Hazánk s ha elpilledünk fejünk alá tehessük párnának Megszeppent hulló almák gurulnak utánunk Felhők gyolcsába vadlúd biztatójátTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Faágak közt fagyott fészek – gallyakból font, kusza bölcső. Üresen ring, célja nincsen, vár, csak vár – tán’ nincs még késő. Ágak alatt zárt világban néhány alak bandukol – céltalan, mint fenn a fészek –, de benn a lélek haldokol. Leng a fészek, ring a fészek dermedt, kemény ág-karokban; lengTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

A gyerek közölte, hogy nincs Isten, s mivel így áll a dolog, nem érvényes az sem, hogy szeresd a felebarátodat meg hasonló sületlenségek, ezért aztán ő kizárólag magát szereti, mást szeretni nem is lenne értelme. P.-t leginkább az zavarta az egészben, hogy még csak meg se döbbent. Végighallgatta a makulátlanTovább…