Kérés nélkül Mert, amilyen messze van napkelet napnyugattól, olyan nagynak látszik a feladat, hogy azt fogadjuk el,ami Van, még ha éppenséggel Másként is lehetne. Nagyot dörren odakint az ég. Egy ember az ujjait számolja. Ringathatnánk. Mesélhetnénk neki életről, szerelemről. Altathatnánk. De csak áltatni tudjuk. Letagadjuk előtte az öregek szagát. Kapkodunk.Tovább…

Dobogás Ritmus mutatja mi zajlik elszánt szívedben, a változó és teremtő erődben. Zene szól bordáid között. Szívhangod, akár egy ütőshangszeren a képzett zenész játéka, tisztán szól, ha benned minden harmonikus. Míg jársz-kelsz a világban, s dolgozik melledben a vörös hústömeg, lassul vagy gyorsul a pitvar és a kamra munkája, fúltTovább…

Blanche de Bruxelles Zavarba hoz, ahogyan szólsz, ha szólsz, és amiként hallgatsz; idegesítő, ütemtelen cselek, mintha folyton árnyékra vetődnék. Empátia? Éppen most lennél megértő? Nehogy már helyembe képzeld magad! Ha sarokba szorítod, a gyöngytyúk sem válogat elébe szórt szavak között.  Fair play? Hát persze! Poszter-mosoly fehére nem véletlenül innen villan haza:Tovább…

Az őszöm asszonya nevet, mosolyog, meleg-rozsdabarna körötte a rét, vele a természet, a türkizkék ég, szemébe költöztek fényes csillagok. Az arcán látom a ragyogó napot, méhében hordja tavasza örömét, teste a szerelem és az öröklét, én is október bús szülötte vagyok. Nem rémíti az életadó próba, örömtől sírva, sikoltva, vajúdvaTovább…

Kisvasút …Állok a megállóban, és várok a buszra. Volán, Volán, a BKV meg tele van. Végre úton az úton megnyugvást leltem, S az ablakra rá is leheltem, Majd rajzommal tarkítottam az unott járatot. Meg nem állhatok, mert 10 percet így is kések. Lassacskán majd csak odaérek. Végállomás, Moszkva tér. LelépekTovább…

Kedves Barátom,   már nem az én évem, 2016. sem volt az. Szóval a helyzet nemhogy javulna, hanem fokozódik. Azt meg már régről tudjuk, hogy nincs olyan rossz, aminél ne volna rosszabb. Egy jó azért van, és ez nagyon fontos, ezért elviselhető minden, ettől szép és boldog az életem… Tőle,Tovább…

Vízcsobbanás, vidám sikítás, beszédzsongás vegyül távoli autók surrogásával, méh zümmögéssel, a ki-kinyíló teraszajtó nyikorgásával. Hason fekszik a nyugágyon, arca alatt nedves törülköző, fölötte halványkék a távol, s izzó korong lövell kíméletlenül a földre. Éget, perzsel, ahová ér, ugrana, menekülne előle, de nem lehet, meg kell ez a fény, a DTovább…

Ciklus Veled akarok fázni, Mikor gesztenyefa-karjaival Bekopog az ősz. Veled ázni, Mikor kiterítenek száradni, És ottfelejtenek. Veled fájni, Mikor szalonnabőrök leszünk Cinkék csőrében. Letagadni a nyarunk, Hogy a téltől megvédjelek. * Harmónia torkom szakadtából ordíts ne csak beszélj mondj is valamit bizonyítsd be a rózsaillat mögött van valaki *Első közlés

Ma megtanítom nektek, hogyan kell spórolni. Nyilván sokan közületek most összenéztek, és forgatjátok a szemeteket, miközben arra gondoltok, hogy nektek akar valaki papolni? Nektek, akik oly régóta veritek a fogatokhoz az utolsó garast is, amit megkerestek? Hát hogy jön ez a jöttment ahhoz, hogy kioktasson titeket valamiről, amiben magatok isTovább…

Életfaltégláim repednek sorban, fénymázuk mattul, a habarcs is mállik, mit ifjonti erővel összehordtam, romba dől egy napon, s torlasszá válik. Rommá lészen, jaj, falam védereje, hol egykoron az eszme szaladt végig, gerince megrogy, meszes lesz az ere, az igét védő váram levitézlik. Kapuját a rozsda halálra marja, lőrésében a kilátásTovább…