Zselici lankák szobrai Sem ég, sem tükör fel nem szívja, ám nyiladoznak, s makacs példa legyen, deres barázdák a kezünk nyomán két hegy között, vagy túl három hegyen – Amit ifjonti kéz bontogatott a vastól megnyílt laza morzsalék kitárja titkait, lesz fogadott anyánk helyett édesünk, s lesz marék hidegleléses vallomás aTovább…

emlékszem akkor is tavasz volt és azt hittük örökké tart a kikelet ahogy bámult a kíváncsi Hold szégyenlősen néztelek a kezem után nyúltál végigsimítottad ujjaim és a zsebedből egy csillogó gyűrűt kivettél örülnék-e ha eljegyeznél kérdezted halkan és hosszúra nyúlt árnyékunkon dalolt a csend hallom ma is ahogy egy tücsökTovább…

kollázs, Bukowski emlékére a kis ember egyszerűen belefáradt a túl nagy szarba a holdfényben vizelt az üres parkoló kellős közepén mert tudta már az őszibarack visítani fog egy szép napon egy szép őszibarack többnyire vérből meg csontból és csonthéjas fájdalomból vagyunk meg visításból és még nem magvaváló az ember azTovább…

A sövény még alig-alig éledezik itt a lakótelepen, van belőle kettő is ablakaim alatt, kétféle. Peti viszont nem törődik a sövény jelenlegi állapotával, bezörög a konyhaablakon. Merthogy ő most jött sövényt nyírni. Csak úgy. Elvégre tavaly is ő nyírta. Már éppen kezdeném mondani, hogy most még nem kell, de aTovább…

Időtlenül beléd gabalyodtam. Őrjöngve eggyé szelídültünk, mint halk, gesztenyebarna folyosón sétáltam, úsztam szemed bogarában. Olvastam gondolataidban, láttam félelmeidet. Egyedül voltam veled, társas magány zárta rám a messzeséget. Szabadulni akartál. Leráztál, mint illetéktelen vízcseppet, de fényed felszárított, s páraként orrszőrcsillámaidon kapaszkodva jutottam el lényed rejtekébe. Akaratod ellenére. * Volttalanságod megfeszít, elTovább…

Ülök egy kikövezett parkban, egy gazdátlanul kopott padon, lábam alatt közbeszerzett kavics csikorog, közmunkások kapirgálnak unottan, kivágott, egészséges fák csonkjai mellett bólogatnak némán a régi villanyoszlopok. Elgondolkodom múló életen, jajgathatnék, hogy lassan jön a halál s már semmi dolgom, mondhatnám, nem én bajom a történelem, s nem siránkozom minden botorságonTovább…

Rohantak a napok, és Árpi még mindig nem találta ki, hogy milyen ajándékkal kedveskedjen legjobb barátjának. Együtt jártak általános iskolába, gim-náziumba, főiskolára, és évekig dolgoztak mindketten a diósgyőri vasgyárban. Az élet később más-más útra terelte őket, de a barátság megmaradt. Gyakran találkoztak, és több közös nyári élmény fűzte össze aTovább…

Liszt Ferenc utolsó órája Mennyi város tapsolt, hány győztes nyitány szólt neked, s hány balkörmű támadt rád, míg huzatos vonatod nagyot sípolt, s buzgó erőd utána szállt. Hetvennégy éve járja szíved rapszódiádat. Most ágyadban fekszel, betegen, egyedül, vizsgáló szemek nélkül. Adj még egy kurta órát Istenem! Lovak patái újra verikTovább…

Ascha a könyvtárban ült egy asztalnál. Körülötte vaskos könyvek, jegyzetei és kéziratai hevertek. Ábrándos szemekkel a tollvégét rágcsálta, elmerengett az irományai felett. – Merre jártál? – hallatta egy hang a kérdést váratlanul – nagyon vártalak. Hol késtél? – Óh! De kis türelmetlen vagy! Dolgoztam – felelte. Félve emelte fel aTovább…

Neked mi volt az első szavad? Nagy valószínűség szerint az anya. Még valószínűbb, hogy le se szarod. Vannak fontosabb szavak az életben, mint az első. Mondjuk az igen az oltár előtt. Vagy az első többszörös orgazmusnál. A bűnös a bíróság előtt. Az első komolyan gondolt szeretlek. Évek óta kutatok utána,Tovább…