a sötétség próbafúrásai a sötétség már próbafúrásokat végzett a dinnyehúsú alkonyban, mikor elindultam az esti sétámra, nasztaszja filippovna. ilyenkor minden arc halál közeli élmény. nem tudom, mi tart ebben a városban. ahogy a hajléktalan sem tudja megmondani, miért éppen azon a padon hagyja, hogy deresre húzza az éjszaka. ha lenneTovább…

Otthonaink partjára vetett a vírussal fertőzött utca. Csordultig töltjük létünk tört poharát, ránk ömlik jólétünk felesleg-cucca. Folt lapít a féltett abroszon, kávézaccal rezeg a reggel. Csikkeket nyomkod a füstös délután. Zárt ajtó mögött küzd kettő az eggyel. Megsötétül minden megszokás, nem őrjít meg már a hírtelen. Csak a fénytelen, belakottTovább…

Téboly Én nem vagyok lusta. A lélek amphetaminján élek. Minden áldott nap lekopogom az Istent amelyben az írógépem hisz. Gyors. Intenzív. Vagyok. Mintegy farkassal eleven szívemben. Nem pedig lusta. Azt mondják, ha egy lusta ember az égre emeli tekintetét, az angyalok becsukják az ablakokat. Ó, angyalok, tartsátok nyitva az ablakokat,Tovább…

A lányom (Dcera) Remélem, hogy amíg a kenyérért megyek, el fog ütni az autó! kiabáltad otthonunk kellős közepén Egész idő alatt amíg meg nem jöttél ridegen állt bennem az élet mint egy dór oszlop Most ülj az asztalhoz vegyél egy kis vajat szilárd és fehér mint a fal és készüljTovább…

Alighogy rátettem a lábam a rét szélén kanyargó földútra és feltárultak előttem a hegyek metszően éles kontúrjai, valami mágnes vonzott az erdő felé. Az első lélegzet felszabadító erejét, bár hétszer, hetvenhétszer, hétszázhetvenhétszer átéltem már, semmiért nem adnám. Minden lépés, minden lélegzet közelebb visz Hozzá. Tudom. Egyik lábamat teszem a másikTovább…

Amikor az apja megállt mellette, és olyan „most foglalkozok a gyerekkel, mert én felelős szülő vagyok” hangsúllyal megkérdezte, hogy mit akar kezdeni az életével, meglepődött, de csak a vállát vonogatta. Most mi a fenét lehetne erre válaszolni? Egyáltalán, lehet erre valamit is válaszolni? A konyhából kiszűrődött a sokadjára felhasznált olajTovább…

még néhány könyvet elolvasok amíg a falakon kívül megszűnik a nyikorgás és eltávolodik végleg az utcán szekerét hajtó halál a teraszon naponta kétszer megjelenik Mózes a szomszéd napozó macskája levegőben terjedő szabadságban mossa csillogósra bundáját sorokon gondolkodtam mert nem tudom úgy elmondani a hiányt ahogy szeretném de ettől függetlenül ezTovább…

Ami elveszett: a három diófa a ház előtt, és ágaik közt az ég. A madár betörte ablak párkányán a barna tollpihék. A kerítés ázott-szürke lécei, s ahogy a nagy biciklit betolja apánk, és az ebédet kérdezi. A kék falon (vagy zöld? türkiz?) a csillám! A Bognárék fekete kutyája! Ma isTovább…

Ahoj kámo! Könnyű neked ott fönn. Égi kocsmádban mindig haboshideg a Pilsner. Gondolom, jó társaságban vagy, Čapek, Hašek, Kisch, Páral, Urban. Csupa-csupa nagy név, kikre mai felütjük fejünk. Remélem, nem politizáltok! Mi itt – sajnos –, igen. Gyilkoljuk egymást, ha csak virtuálisan is. Hidd el, így is lehet! Képzeld, cudarTovább…

a befejezetlen dolgok csak a befejezetlen dolgok fájnak s a megválaszolatlan kérdések tárnak kaput a kínzó hiánynak csak a végig nem élt érzések kísértenek a képzelt erények szépítik a képet és túlzó álmokba csomagolják a betöltetlen vágyak végtelenül csak a meg nem értett gondolat köröz a megfejtetlen titok ösztönöz haTovább…