Bari Károly: Anyám

Föld szívéig nyíló barázdáihoz
nem lesz hűtlen soha, a magány néma farkasai
kopogtatnak éjszakánként ajtóján; beengedi
őket, maga mellé fekteti,
udvarából vasvilla-körmű macskák űzik a hideget,
kútba másznak a holdért, felhozzák,
anyám konyhájában felakasztják: világítson 1
Ül anyám a konyhájában,
virág vergődik markában,
szögre akasztott holdsugár
harapdálja cipó-kontyát:
kontya holdsugárban ragyog.
Ablakában vad kakasok
kukorékolják a hajnalt
tűzből-hegesztett torokkal,
s anyám csak ül,
nem látja? a fia is
magában búslakodik,
nem eszik, telesírja verseit,
telesírja verseit, verseit.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük