Ábri Pacl Judit: sfumato aranykeretben

oldott grafitba merítkezik
hangot árnyékol a szél
bizonyítható tájkép
a cseppfolyós
a láthatatlan ember
arcán sóoldat szárad
.
valóságból ébredni
természetesebb
másképp elfogult
másképp mellőzött
mérték az idő
.
amennyire fonák
annyira valós hogy
aki önmagának kevés
felhalmozódik
vérmérséklete és
előnevelt illúziói függvényében
féli képzelt paradicsomát
mégis egy téglafal-látkép
tiszta kifogástalan
formanyelvével rajzol
a rászabadított civilizáció mételye
bejárati ajtaja küszöbén
lábtörlő csupán
.
mérték az idő
előkelő ügyfél az idő
ezért kitér előle
mellékvágányon közlekedik
nem igazodik
nem illeszkedik
egészen belelendül a
mozdulatlanságba
ekebarázdáiban megül a köd
szemében fénylik a szántó
.
oldott grafitba merítkezik
hangot árnyékol a szél
bizonyítható tájkép
a cseppfolyós
a láthatatlan ember
arcán sóoldat szárad
keze alatt árnyalt
sfumato-tájkép
aranykeretben

*Első közlés