Albert Zsolt: Állóhely

Későn élünk,
utolérhetetlen időben,
még néhány megálló,
hátunkon gyerek,
csikorgó felnőttkor,
nagybőgő.

Idomulni hosszú folyamat,
csak lökdösődve férni
a megvásárolt állóhelyekre.
Mikor minden születés kegyelem
a folytonos remény miatt.

Az örökkévalóság
sejtszinten kezdődik,
csak nekünk kell idő,
hogy szerethetővé nőjön
és felismerjük*.

Minden halál kapkodás,
befejezetlen pulóverek,
félig megírt bevásárlólista.

Más ruhát hord aki tovább lép,
és csodálkozik azon,
hogy mikor öltözött fénybe.
Ki szabta rá ilyen pontosan,
hogy pont beleférjen születésbe,
és váratlan elköltözésbe?

* idézet Hack Pétertől

*Első közlés

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük