Albert Zsolt: Sodrás

követi a holdat hogy igyon az éjszakából
ha száraz és enyhén szeles az idő
lejár egyedül a partra elszállni a folyóhoz
ami elborult műanyagpohár a híd alatt

horpadt hajókürtből kikötők érkeznek
lassan felemeli a dagály a várost
talán néhány csikk még elég
elég lesz egy szálat sodorni az indulásig

holdsárga ujjaival sokáig mélyben matat
göndör füstkarikák szutykos homlokán
szívgyógyszert talál végre zsebében

szedi egymásután fehéredő lépteit
összecsuklik majd reggel szemétben ébred
mellette sirályok a lomon
tűszúrás a nap kiterülő csuklóján
haja égnek áll arca virágzó sírkőnek

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük