Arany-Tóth Katalin: Kegyelem

Nyáresti éjben
alszik a túlpart:
távoli, kéklő
ormokba olvadt.

Csönd tenyerében
hallgat a sóhaj,
bíboros álom
árnyakra fényt varr.

Rendez az Isten
vágyat és vétket,
összerak vérző
törtből – egészet.

*Első közlés

4 hozzászólás

  1. “Rendez az Isten
    vágyat és vétket,
    összerak vérző
    törtből – egészet.”

    Ezt kérem mára!
    Köszönöm Katika!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük