Szívünkben szerelmünk sötét energia, összetart bennünket, mint párnát a ciha, de álságos, mint minden a szent létezésben, alig lettem s már törli az idő a léptem. Körbenézek, de nem látom, hol a határ, csak embertáj, mi körülölel, a határ, a fa, a szél, hulló szirom merengve játszik, de a végtelenTovább…

Ha véget ér majd a földi lét ha napod, órád sem marad a pillanat is elvetél emlék leszel csak tűnt kacat (hát ezért ne gyűjts unt tárgyakat porrá válsz velük a föld alatt) Végül már senki sem sirat csak közhelyeket mondanak: megboldogult… fölötte gaz… a neve kódolt számadat… Ha valamitTovább…

Mihez kezdjek most ezzel a kiskanállal? Nem is használok mokkáskanalat. Pláne ezüstöt. Amikor nekem adtad, azt mondtad, ez az örökségem. A monogramunk a nyelébe vésve. Mihez kezdjek ezzel az én ezüst örökségemmel, ezzel a monogramos, kanálnak túl apró kanállal? Ezzel a megmaradt egyetlennel, mihez kezdjek? Amikor Nagymama kiásta a készletet,Tovább…

Egyik nap a villamoson elmélázva, átadva magamat a rezgések lazító hatásának, egészen megfeledkeztem a köröttem utazókról, aztán egyszer csak keresni kezdtem a látóterembe mellékesen bevillanó alakot. Valahol ott jobbra kell lennie, s amint pillogtam, megláttam egy fiatal nőt, aki nekem háttal ült le. Nem ismerem, mondta a fejemben az aTovább…

esőtől megrepedt cseresznyékben a kibomló hús friss vére testeden számtalan hajszálér amikből új arcot szőhetsz magadnak te a vadság és szelídség változója kertedbe szivároghatsz a talaj eróziójaként érkező jégeső apró örömeid lemeztelenednek gyöngéden gondolsz elhagyott szobámra börtönt építesz magadnak s azt mondod kezedben tartod az életed majdnem-teljességben mit kezdesz aTovább…

(Belgrád rakpart, a múlt század végén, februárban)   I. Oltárkép kérlek ölj meg rögeszmém a halál csúf áldozat leszek oltáromon a szétfolyó képek üres üvegekről leszakadt gombokról gyűrt takarókról mesélnek majd mint egy emlékműsor   II. Ék mellé hugyoztam adódott fejfájás-ék az agyamban majd a posztumusz gyalázat sikercikke az ismeretlenTovább…

Esküvőre készülődünk, minden szoba foglalt, mindenki csinál valamit. Nyüzsögnek kicsik és nagyok. Az ebédlőben találkozhat össze a násznép szűkebbre vett családi része, akik a hideg tálakkal és italokkal megterített asztal mellett megállnak egy pillanatra, bekapnak egy falatot, isznak egy kortyot, és természetesen egyszerre beszélnek, mindenki mindenkivel éppen most akar valamitTovább…

A sztyeppén álltam mikor alábukott a nap aranyba fújta a fű zöldjét és a kék eget a szél. Ablaktalan földkunyhó előtt a tűző napon kövekkel törtem a magvakat és vízért mentem félnapi járóföldre hogy a gyerekek szomjan ne haljanak. Átsétáltam a Napkirály termein pompás tükrökben szemléltem magam és a tengerpartTovább…

Maszkot vettünk fel álarcunkra, csendben befelé fordultunk. Megvédjük magunkat, vagy másokat. Már sokat láttunk, maszkot a szemünkre húzzuk. Szemellenzőnk halotti leplünk is egyben. Valami meghal, mi vagy az igazság, gondolati agyhalál. Donor akartam lenni, de kőszív nem ültethető át. Adj nekem Istenem hús szívet, ami érezni és fájni tud!Tovább…