Barna T. Attila Versei

Márai

Becsomagolta mind, gyűrt kéziratlapot,
az első érthetetlen bánatot,
mit messzi ének, s alkonyat hozott,
kamasz remegést, őszt, áhítatot,
Kassa havas háztetőit reggel,
a köd szagát, beszívta csukott szemmel,
az éjszakában országokon át
száguldó vonat mámoros dalát,
Berlinben az öreg hordár arcát,
Rómában a harangok érchangját,
mulatóknak fülledt poklát, ahol
a magány rossz nők szájára hajol,
esti fasorban kósza dallamot,
régi könyvből egy poros mondatot,
egy szőke nő sikoltó nevetését,
csókok, versek és cigaretták mérgét,
csonkig égő gyertya gyenge lángját,
ellobbanót,
Vörösmarty füstkeserű átkát,
romok alól, kapkodva, amit lehetett,
összerakni a Margitszigetet,
s mikor felszállt az imbolygó hajóra
– harsogtak már a véres indulók –,

kis bőröndjében ott volt Európa.

*

Lehunyt szemmel

Fekszem
Halott darázs repül szobámon át
Arcomhoz nyomja nedves arcát az ég
A hideg csípőjét tapogatom
Homlokom mögött esik az eső
Ziháló erdők zuhannak mellém
Meg nem született gyerekek futnak egy réten
Nevemet kiáltva

*

Elkóborolt

Köd-nyálát csorgató
Vén demenciás
Csoszog a fák alatt
Az ősz

©Bögös András -Kerubok lakótorbya

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük