Bátai Tibor versei

 Hangsúlyeltol[ód]ások: újraindul, lefagy

1

Édes bizonytalanság a vers.
(Bár akad bizonyosság is, Édes.)
Az inspiráló sugallatról
még magam sem sejtem, hogy mivé lesz.

Most annyi tudható pontosan:
pont, mint a többi, rólad fog szólni.
Cselekmény nélküli történet.
Nem oszt és nem szoroz, mikor, hol, mi.

Részleteiben esetleges,
ám tisztán látni a kifejletét.
Újraindul, lefagy. Ugyanott
akad(unk) rendre. Te ki. Én meg. Beléd.

2

édes bizonytalanság a vers
az inspiráló sugallatról
még magam sem sejtem hogy mivé lesz
csak annyi tudható pontosan
hogy mint a többi ez is rólad fog szólni
cselekmény nélküli történet
nem lesz benne mikor hol
és talán még annyi sem
hogyan

részleteiben esetleges
de már most látni a kifejletet
hogy újraindul lefagy és elakad rendre
ugyanott

ahol te belőlem ki én pedig feléd
igyekszem

3

Édes bizonytalanság a vers,
hogy mivé lesz, attól függ,
mivel,
és hogyan akarod behatárolni.

Most csak annyi tudható pontosan,
hogy rólad fog szólni.
Cselekmény nélküli történet lesz ez is.
Nem oszt és nem szoroz, mikor, hol, mi
történik körülötte.

Esetleges minden részlete,
ám tisztán látni a kifejletét:
újraindul, lefagy.

Ugyanott
akad(unk) rendre el.
Te ki.
Én pedig haladnék befele.

4

Édes bizonytalanság a vers.
Ha a végtelenséggel határolod, semmivé foszlik.
Ha végesként bánsz vele,
agyagba száradt kínná rögösödik.

Annyit már tudsz most is, hogy
pont, mint a többi, rólad fog szólni.
Cselekmény nélküli történet.
Nem oszt és nem szoroz, mikor, hol, mi
határolja vagy nem határolja be.

Részleteiben esetleges,
ám tisztán látni a kifejletét:
újraindítás után azonnal lefagy. Ugyanott
akad(unk) rendre el. Te ki belőlem,
és én
változatlanul benned szeretném megtalálni
magunkat.

*

lenyomatok [agent spirituel]

most bontakozik ki előtted
megpróbálod
elfogulatlanul figyelni
de hiába ügyelsz rá hogy távolságot
tartva aprólékos műgonddal mélyedj
a részletekbe
idegenek maradtok egymás számára

egy idő után már nem is a szövegre
összpontosítasz
jobban érdekel hogy mit láthat
egy avatatlan szem belőled
és ösztönösen cenzúrázol

hátrálsz még néhány lépést

önmagad ismételt lenyomatát látod

dobhatod ezt is a többi közé

***

 

kívülről próbálod követni
és reméled
sikerül elfogulatlan megfigyelőként
viselkedni benne

de hiába ügyelsz a részletekre mire észbe kapsz
nem a szövegre összpontosítasz
jobban izgat mit láthat egy avatatlan szem
belőled
hátrálsz néhány lépést
hogy lenyomatod megfelelő mélységet kapva
megfelelhessen örökkévalód
ízlésének

*

mégis itt

óvatlanul
túl messze merészkedtél
nem gondoltad végig hogy van olyan pont
ahol nem lehet befejezni
csak abbahagyni
megalkuvások láncolata nélkül
innen
visszafelé sem vezet út

mennyire ügyeltél pedig hogy kínos helyzetbe ne kerülj
mégis magad állítottál csapdát
magadnak

szavak helyett hasztalan kutat az önérzet
alkalmas gesztus után
amellyel presztízsveszteség nélkül kikeveredhetnél
úgy tűnik
így sincs maradásod

megkönnyebbülsz amikor ráébredsz
itt fogsz gyökeret verni

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük