Hangsúlyeltol[ód]ások: újraindul, lefagy 1 Édes bizonytalanság a vers. (Bár akad bizonyosság is, Édes.) Az inspiráló sugallatról még magam sem sejtem, hogy mivé lesz. Most annyi tudható pontosan: pont, mint a többi, rólad fog szólni. Cselekmény nélküli történet. Nem oszt és nem szoroz, mikor, hol, mi. Részleteiben esetleges, ám tisztán látniTovább…

Ha nemlennének Se nappalok Se éjszakák Csak hajnal hasadás Alkonyi fátylak Egymásba bukna A felfelé zuhanás Pihentetés nélküli Örök hullámban Emelkedne a lélek És süllyedne alá A végtelen lebegés Tükrét csomózva meg Vajon boldog lehetnék e Ily állandó mozgásban Megpihenetlenül A változás maga lenne A csend ritmusába Gyürkőzött csoda DeTovább…

  Életfaltégláim repednek sorban, fénymázuk mattul, a habarcs is mállik, mit ifjonti erővel összehordtam, romba dől egy napon, s torlasszá válik. Rommá lészen, jaj, falam védereje, hol egykoron az eszme szaladt végig, gerince megrogy, meszes lesz az ere, az igét védő váram levitézlik. Kapuját a rozsda halálra marja, lőrésében aTovább…

Hajnali köszöntő Ablakhomályban fénycsibék kaparásznak árnyakat. Nőnek gyorsan – kukorékol máris kinn a virradat! Tündöklik a hajnal. Tisztán ömlik fény és nyugalom. Fecskevillám cikáz. Szellő terít virágillatot. Fél éjszaka langyos eső esett, friss a levegő. Kedvem, mint kiteregetett, szélfújt ruhák, lebegő. Dagadozó kedélyemnek, fény királya, légy tanú! A jelenlét örömévelTovább…

Történetünk akkor kezdődik, amikor a Faluban megszületik Udvari Zsuzsánna. Nagyon várták már jövetelét, szülei bele is őszültek a türelmetlen hosszú évekbe. A kislány az első pillanattól kezdve különleges volt, és nem csak azért, mert a környék leggazdagabb családjába érkezett, és ez a család nagyon népszerű volt az itt élők körében,Tovább…

Van valami titokzatos abban, ahogy élsz, ahogy körmeidet kifested, mint tavat a Hold sugara, ahogy úgy sandítasz rám, ahogy csak a világ végéről tud visszafordulni az incselkedő halhatatlanság, valami titokzatosság van benned, ahogy nem teszel semmit, mégis elcsábít combod, hajlataid, mintha a vonalak élősködő módon rajtad élnének, hány éve bámulomTovább…

Hárman ültünk a szentmisén, Magdi, Éva meg én. Körbefont a csendes áhítat, mikor egy óvatlan pillanat, s hálójáról Éva pulóverére pöffeszkedett peckesen a pálosok pókja. Bejárt ott minden hajlatot, s a szakember szemével nézte: egy sima egy fordított. Gondoltam: nem maradhat ott, s legott pöcköltem bele egy akkorát, hogy számáraTovább…

Kirándulni mentünk, iskolás gyerekek, s egy kerítés mögül hatalmas, foltos vizsla mordult-ugatott ránk. Magas, erős drótkerítés volt, teljes biztonságban érezhettük magunkat. Visszaugattunk hát a kutyára, mi is morogtunk, rúgtuk a kerítést. A vizsla ínyét mutatva vicsorgott, őrjöngött, nyála csurgott, rémítő csaholással neki-nekiugrott a hálónak, szaladt mellettünk vérben forgó szemmel, amerreTovább…