Te elmentél s én itt maradtam. Vagy én mentem s te maradtál? Ugyanúgy kattognak ízületeim, mint egykor neked, ha lépcsőn megyek felfelé. Ugyanúgy falatozom bicskavégről, s dobálom magamba az ételt, mint te. Ugyanúgy libabőrös a nyakam, mint volt a tiéd, míg tiéd volt a nyakad, (most vajon kié?), emlékszem, hogyTovább…

Azt mondjuk: hús. Pedig a húsodat nem ismerem. Nincsen hozzá közöm. Csak véres, rejtett, romlandó anyag. Azt mondjuk: csont. Bújok, tapogatom: tudom a tökéletes szerkezet ízelt mozgását, de mégsem te vagy. Azt mondjuk: szem. Az ajkaimmal érzem rezgő mozgását szemhéjad alatt. A szád belseje, finom, rózsaszín selymességeid, ahol lüktető melegedTovább…

(1) Tüskés bokrokon fésülködik a szél. Sziromrohamra indul a cseresznyéskert. Rügyek karát vezényli a tavasz, aki láthatatlan, mint az élve eltemetett mag. (2) Azelőtt nem volt semmi sem. A kezdet rémület. Fekete kiáltásra ébrednek akik még nincsenek. Az angyalok itt csendesek. Emeljétek föl szívemet. (3) Látod, a bőre levedli aTovább…

‒ Én nem értem ezt a gyereket ‒ morgolódott Sárosiné takarítás közben. ‒ A jövő héten betölti a harmincötödik évét, és még mindig esze ágában sincs, hogy megnősüljön, családot alapítson, mint más normális ember. ‒ Mert több esze van, mit az apjának ‒ mondta a férfi, és nevetve az arcaTovább…

Rétegek (Szavaim kikelnek, vagy csupán reménytelen dörömbölés ez homlokom tojáshéja mögött?) * Talán elhibáztam valamit, ám ha fölismerném is mit, hol, az már nem segíthet. A belém- ágyazódott cselekvéssorok maradandó sérüléseket okoztak és az elvétett mozdulatokat nem lehet visszavarrni. Újból kezdenem kellene, amit be sem fejeztem. * (Mély kút aTovább…

Kéreggyűjtés Eredetiben olvasom a Sors könyvét, az az érzésem, mintha valaki nem a saját anyanyelvén írta volna. A szöveg erőltetett, a mondanivaló talán megteszi üzenetnek egy palackban, a természeti törvények óceánjába hajítva. * Söralátét A tökéletes vers olyan, mint a legjobb kávé, amit csak egyszer sikerül rendelned, amivel leöntöd azTovább…

Egy asszony kétségei 1. hibernált állapotban éltem huszonvalahány évig ma a köldököm nézem ami nem változik körülöttem mindenki a sajátját látja benne végesek látóköreink ránkhúzták a redőnyöket nem szüremkedik be sehonnan fény tengeralattjárókká váltunk vajon kopoltyúink emlékeznek még mi a funkciójuk? 2. Uram, azt hittem, meghallgatsz, és megtérnek szeretteim deTovább…

Ölelj át, illatod áradjon szét bőrömön, Tárulkozz ki, mint tavaszi pillangó, Puha kezeddel barangold be testemet, Ne hunyd le szemed, Oldozd fel bennem a félelmet, Hogy rideg szentélyből kihúzó denevérek Látványa ne riasszon többé! Erősíts meg engem, Illatod, mint emlékkép, éljen verseimben. Ne hagyj árván, szomjan, Ne hagyd elvarratlan’ elnyűttTovább…

  Talán csak nem jó helyen kerestelek eddig. A múlt, mint a homok, kifolyik az ujjaim közül, eltömíti az emlékezés járatait, beszivárog a hiány szülte lyukakba, hézagokba, s én hiába véllek felfedezni mindenhol, ahová a te korodban rejtőzni illik, félreeső zugokban, nyikorgó zárak, falépcsők réseiben, beesett szemgödrökben, ráncos szájszögletekben, azTovább…

Az újrainduló mutatókról 1. a régi falióra minden nap megáll 30-40 percre erőt gyűjt ilyenkor önbizalmat további körökhöz azután elindul ismét hogy folytassa útját a következő megállásig az állítólag közösen elfogadott (holott valójában szintén önkényesen megállapított) idő múlásától már régen elszakadt nem érdekli de a szolgálatot fontosnak tartja él mertTovább…