Verseket írnak a madarak az égre röptükben, hogy csak Isten értse kilesem én, és elmondom nektek hátha értitek ti is a verset Halak vonulnak az áramlatban a víz sodrában is gondolat van kihallgatom a nagy halak titkát a szökőárt mikor megállítják Ha akad a világon egyetlen jó ember talán azTovább…

ó jaj nekem a gázórát nem én rontottam el istenbizony nem én gorombáskodtam a rohamrendőrséggel ó én csak vonatjegy szerettem volna lenni budapest és auschwitz között menettérti és most mégis próbálom istent utánozni a kiakadásban mindenható vagyok omni(m)potens géz-glória a fejemen lehetnék akár apollinaire vagy bérelhetnék virágzó virágüzletet lehetőleg forgalmasTovább…

évtizedeken át megalkudtam a sors és a feltámadás ígéretével mindhalálig küzdőt vagy remetét játszottam mikor mit kívánt az élet ezzel a mutatványommal bámulatba ejtettem a környezetemben élőket de egy nap belehallgatóztam a lenyírt füvek jajába a gesztenyefák lombjának dübörgésébe a mező szapora lélegzetvételébe és mielőtt megszületett volna a vers rájöttemTovább…

A kávézó nyitott felső teraszát választottam. Úgy ültem le, hogy az óceánra nézzek, ő meg velem szemben legyen. Az óceán minden irányból körülvette arcát. Ez volt portréjának háttere. A hatalmas kék erősen hullámzott, és nagy fehér habokat vert fel a levegőbe. Ezt odalent nem láttuk ilyen tisztán, mikor a parton,Tovább…

Napok óta keresek egy metaforát, egy akkorát, ami teljesen elfedne, ha föléd tartanám. Ha rábukkannék, újra meg újra alá futhatnál, valahányszor nem tűr meg a valóság. De nem sikerül sosem: hol lábujjal lógsz ki, hol karral, hol meg válltól fölfelé egészen, így aztán kilógok én is folyton, ki a beismerésből,Tovább…

A oldal Szabálytalansága senkit nem zavar az érkező évszaknak. Elfoglalja az utcát, az ablakok új szögből tükrözik a fényt. Van aki azt hiszi, nem fér el több tél a belvárosi kapuk alatt, nem érkezhet hidegebb év, csak a tavalyi köszönt be újra. A nehezebb időkre félretett remény magzatpózban fekszik, ébreszteniTovább…

A legjobb, ami egy emberrel történhet, hogy elveszíti az emlékezetét. Emlékezni annyi, mint szembenézni a múlttal, ami kötelez. A múlt fáj. Az emlékezet – felelősségvállalás. És én ezt nem akarom… Tizenhárom éves koromig próbáltam meg elhitetni a világgal, és magammal, hogy nálunk minden rendben van otthon. Mi voltunk a környékenTovább…

Ha a költő olyan szerencsés, hogy, mint mostanság, megöregszik, álltó nap vizslatja a testit: hol, mi szúr, ijedezve szemléz, s rögtön verset babrál bajáról, nem a köznek, csak unt magának, elfojtva a közlési vágyat, nyűgével morgolódva rámol. Készülve rakosgatja bugyrát, ne legyen gond, ha jön a mentő, de ha késik,Tovább…

Limerick-lánc-részlet Volt egy had-ír posztja ordonánc, zeneszó kezén, mint a kard-tánc. Orgonát foga közt ¬ ¬- úsztatta a hangközt, így jut túlpartra, mint orgonánc. Szövött víz-hangból katedrálist, káromkodásból bugyellárist vacogva, csodapók. Bugyellár mondhatnók, vagy hogy: pénzgyűjtő kelta artiszt. Mi ne győznénk, hiszen bugyellár a bugyli fricskánk, bár l’art pour l’art.Tovább…

Kihajolt a tízemeletes épület tetejének peremén, a mélység belekapaszkodott, azonnal magával akarta rántani. A szél vad táncot járt, hangosan csörögtek az ott felejtett antennák, mementói egy letűnt kornak. A hatalmas kommandós kés megcsillant a napfényben. Imádta. Lelke, ereje, akarata volt, tökéletesen kidolgozott markolatú, akár egy odaadó szerető, a tenyerébe simult.Tovább…