Joso Ezek az ágak, hol az első rügy fakad – hulló virágok. A sírdomb körül tavaszi esőpermet – épp hogy élek. Zabkásahalom egy tökéletes tálban – újévi napfény. Ragaszkodni nem szükséges a dolgokhoz – lebegő béka. * Kikaku Telt tavaszi hold – fonott szalmaszőnyegen fenyőfaárnyék. Kabóca zümmög – a legyezőárusTovább…

félreolvasás fényes nappal az egyik nagy pláza előtt futkosnak a politikusok a patkányok egymásra mutogatnak * filozófia most pedig gyere és mutasd a filozófiád gyere és mutasd meg énnekem * felvilágosítás felvilágosító táblákkal hívták fel a figyelmet a felvilágosító táblák veszélyeire * hogy tegnap esett hogy tegnap esett vagy nemTovább…

Zsid 11:35 „Asszonyok feltámadás útján visszanyerték halottjaikat”   A táborból az egész családomból egyedül én tértem vissza. Sokáig vizsgáltak, és végül azt mondták az orvosok, teljesen elkorhadtam belül, mint a látszólag egészséges diófa, ami tavaly megadta magát, és rádőlt a kórházra. A szobatársamnak inkább egy napraforgó jut az eszébe rólam,Tovább…

Gyere ide! Nem tudom. Nem tudom, hová lett magabiztosságom, Hengerlő lendületem és higgadtságom. Mi ez a tétovaság? E zaklatott én? Gesztenye-hajad loknijai verdesik a vállad, Szemedben a Tejút végtelen fényeit látom felcsillanni. Pörget, szédít, megsemmisít pillantásod, És mosolyod. Rajtam nevetsz? Tedd! Hisz olyan vagyok, mint egy spicces bohóc, Aki arcáraTovább…

… és sár és hegedű, mikor a könnyeidet szívják s varázs mégis! Olyan az, mint az éhség, meleg szavakra, olyan az, akár a Költészet! Izzó ősz, hosszú születésig. A szív hazatérése, más-más utakról, egyik napról a másik napra, álmot, színpadot ízlelve mondatokról, lágy, kovácsolt, lantos szavakra. s hullni, s feltűnni,Tovább…

Kert a holdon Országod apró kert a holdon, Ahol ezer zseblámpa nyílik, Reggel ha kihajolsz láthatod, hamuval öntöz a szerelem. Tavaid pislogó pacákat Ejt halak büszke szárnyain, Az est vadász, csillagokra les Tejködbe öltözött hegyeken. Határod mély, s kitalálhatod Hol van, ha morzsát szórsz az égre, Várod és hinni semTovább…

Álomkirálynő Esti csendben rám lel a nyugalom. Az apró pihéket nézem nyakadon. Légzésed zenéje lassan felemel, nézem arcod, még most sem hiszem el, hogy itt vagy, hogy veled lehetek, együtt rezdülve, mint fával a levelek. Ősz van. Lassú szelekkel jön a tél. Lábadhoz hullok. Apró falevél. Társaim súlya, véd ésTovább…

Délután a napi salakmennyiség e délután konténerében billeg dolgaim fölött nemsokára rám zuhan sietnem kell tehát menteni maradék álmaimat nem lesz nehéz soványkák már lötyög rajtuk ez a kedd is talán elhibáztam valamit ha fölismerném is mit és hol az már nem segíthet a belém- ágyazódott cselekvéssorok maradandó sérüléseket okoztakTovább…

Szemöldököd ívét, márványfogad, térded, Kőmíves Kelemen szerettelek téged. Szerettem, szerettem két erős karodat, finom ujjpercedet, csillag homlokodat. Szerettem jövésed, szerettem látásod, vártam ölelésed, nem hittem bántásod. Büszke volt a szívem, szép fiaink apja, fiakat csak az kap, kinek Isten adja. Kelemen kőmíves, mégis elárultál, erős kövek közé mégis bezárattál eTovább…