“Az ember semmi más, mint amivé önmagát teszi.” /Sartre/   A hetvenes évek végén, másodéves főiskolás koromban, két szemeszteren át tanultam filozófiát Koch József tanár úrnál, aki már kezdetben  másnak  mutatkozott,  mint  kollégája, Hajdú  elvtárs,  a  marxista  ördögűző.  Kochról akkoriban  csak  annyit  lehetett  tudni,  hogy németszakos tanár, és kizárólag csakTovább…

az ég közepén hatalmas sárga lámpa gyullad föl a fény telepátiája és beragyogja azt a hosszú hófehér szőnyeget amin az ősz lépeget ezt az isteni szelídséget ahogy hangtalan repednek meg fellegek és a magasság vékonyodó homlokára tűzi az esőcseppeket hogy a fák nyakára láncot fűzzenek ezek az ezüstszínű októberek mindigTovább…

a kegyetlen úr kollázs Filip Tamás verseiból* látja hogy minden tangó titkos tanítás törött lábbal is a költészet fekete átütőpapír egy próbaidős lány tanítgatja rezegni az ablaküveget *    https://www.avorospostakocsi.hu/2019/01/28/latja-hogy-minden-titkos-tango-es-mas-versek/ * áldozat (majdnem haiku) nem vagyok áldozat nem hozok áldozatot és nem is viszek * csak a magyar nem kell többéTovább…

– Drága Feleségem – írta a hadifogoly. Minden levelében ez volt a megszólítás. Tudta, hogy a munkájáról nem írhat. Ezért többnyire így folytatta: – Nagyon hiányzol! Volt, amikor az írta még utána: – Remélem, hamarosan vége lesz a háborúnak és újból láthatlak. Bemutatta a levelet, itt nem pecsételte le aTovább…

Tartalmak anyám kivetett fészkünkből ilyen volt a szabály tanulj magad szállni és üvölteni ha fáj azóta minden éjszaka percenként elcsap egy vonat velem sikoltanál ha ismernéd álmaimat néha az ország körbeül mégse távolodj szeretünk téged miként egymást szeretitek gondolom és máris féldegélek elmennék de minek ha úgyis visszatérek veszteg maradvaTovább…

Kóda Mikor már az arckontúrok is oda, Eljön az ideje a régi rajongóknak. Ők csak erre vártak. Gyenge ragadozónak haldokló préda. Szánalmasan büszkék, Jogosan boldogtalanok. Ez már nem ő, Ez már nem az. Mégis körülhordozzák, Mint a véres kardot. Kitűzik mellükre, Halott pillangó papír rovardobozba. A szépség pedig nem hagyjaTovább…

MINTHA A szélmalom molnára keresi Don Quijote utódját, aki majd fehér lovon érkezik a kiválasztásra, megszellőzteti a történetet a szél, féltékenységében lefújja az elkerülhetetlen ütközetet. Nincs határa a mennyországnak, csak a pokolnak van területi igénye, a sors akár egy száraz cseresznyemag, ahogy találóan a feltálalt földbe jut, megemésztett húsa azTovább…

Daphné Python, a déloszi sárkány legyőzése után, Apollón büszkeségében eltelve, – vagy csak unatkozva, fene se tudja, mit hoz a holnap – meglátta Erószt, amint görbe íját éppen felajzza. – Pajkos gyermek, mi dolgod e hősi fegyverrel? Nem a te kezedbe való az. Aphrodité fia csak nevette, csibészen ránézett aTovább…

már nem panaszkodom az emléket összevetem a lehetetlennel a lehetetlent az elképzelttel folyton zörgetik a hálószobánk ablakát a jövő aluszékony hajléktalan fagyban hidegben borvirágos orral dirigál mondhatom kötekedik mondhatom ő a remény de reggelre csonttá fagy akármilyen vidámra is issza magát kudarcaiból nem talál kiutat mit nem talál – ezTovább…

lett a földrajztanár új mániája. Korábban megelégedett azzal, hogy tudjuk minden ország fővárosát, államformáját, népességét, területét, éghajlatát és hivatalos nyelvét. A legmélyebb álmunkból felkeltve is. Azt mondta, ez a belépő szint, aki nem tudja, megbukik. Minden órán kipécézett magának öt diákot, akiket egymás után szólított fel. Ilyenkor gyorsan fel kellettTovább…