A felnőttek amúgy mindent elfelejtenek ami fontos, csak összevont szemöldökkel járkálnak, a gyerekeket szidják, de legalábbis rájuk pisszennek. És persze mindig sietnek. Hajtanak minket, de amikor nekünk lenne sürgős, vagy Viagrának, a tacskónak, akkor meg toporoghatunk az előszobában várva arra, hogy mikor indulunk már el. Nem lehet jó felnőttnek lenni,Tovább…

A szavaknak nemcsak súlya van. Hanem szaga, éle, sugárzása, textúrája, csengése. Talán nem is a szavak vagy a hangok, hanem az emberi szándékok ilyen változatosak. Már a dühösen elmormolt mássalhangzókból is kiérezzük a megvetést, a félelmet, a gyűlöletet. Bernadettnek nem sok módja volt bárkit megvetni, fenyegetni vagy dicsérni. Egy régimódiTovább…

Utál vezetni. Ez jár Bence fejében. Soha nem tudta megérteni azokat, akik élvezettel kocsikáznak át éjszakákat. Számára csak egy eszköz volt, amivel hamarabb juthatott el a céljához. Már ha a kocsi be nem szart közben, ahogy azt a fűtés már megtette. Remegő kézzel vesz ki egy szál cigit Gábor dobozából.Tovább…

Egy rendszer humánus voltát az minősíti a legjobban, ahogy a prostituáltakkal, a hajléktalanokkal és általában a kitaszítottakkal bánik…‍‍‍‍‍‍‍‍‍‍‍‍‍‍‍‍‍‍‍‍‍‍‍‍‍‍‍‍‍‍ Azt, hogy a prostitúció alapvetően nem jó dolog, szinte senki sem tagadja.  Ugyanakkor, hogy miért és mennyiben rossz, már kevesebben fogalmazzák meg. Meggyőződésem, hogy a prostitúcióért – a közvéleménnyel éles ellentétben –Tovább…

/ részlet / A nyárfa úgy gondolta, ideje lenne felébredni mély álmából. Lassan levelet kell bontani, helyet adni a madaraknak. Hitte, hogy visszatér hozzá Verbi a kis veréb, s újra hangos és vidám lesz az udvar. Megint átélnek sok csodát, mint tavaly, mikor néhány hetet itt töltött velük. Nem, nemTovább…

Székelyudvarhelyen volt csecsemő. Volt negyvenéves is. (Nem várt ekkora életkort, de azért tette a dolgát.) Két asszony urának, három gyerek apjának nevezte, később egy fiúcska nagyapámnak. Aztán a hatvanat is betöltötte. Tette a dolgát. Néha a másét is. Szanaszét műfordítások, szanaszét nyelveken és szerzőktől. Elmúlt hetven.  Mostanában mondják, hogy márTovább…

– Nézd csak, útközben ezt találtam neked. – Egy gesztenye? – Igen, állt az iskola sarkánál egy öreg vadgesztenyefa, alatta a fűben egy csomó lehullott gesztenyével. Ez az egy valahogy kitűnt a többi közül. Pedig elhiheted, az én magasságomból nézve elég egyformák. Mintha azt kérte volna: vigyél magaddal a kislányodnak.Tovább…

Kicsengettek. Amarilla bepakolta a tankönyveit és a füzetét az iskolatáskájába. Mielőtt elindult félszeg pillantásokat vetett Danira, aki önfeledten nevetgélt Dyttával a padtársnőjével. Kedveszegett hangulatán ez a pillanat mit se javított, sőt alább hangolta. A sírás szorongatta a torkát, arcizmai akaratlanul is belerándultak. Egyszerű tény, a méltóságán nem eshet csorba. ATovább…

Másfél órája ácsorgott a szék tetején, egyetlen apró bugyiban, elöl szétgombolt ingben. Már átesett az első kiabáláson, az első síráson, az első kétségbeesésen, tudta, nem hallja őt senki, a forgalmas főút járműáradatának csörgése, pöfögése, a békebeli ház vastag falai felfalták a hangját. Pedig olyan szépen indult minden, tetszett neki aTovább…

(Monológ 10056-ból) Néha annyira idegesítő ez az intergalaktikus közösségi oldal, hogy elmondani se tudom. Hogy némely androidnak mennyi felesleges szabadideje van! Egyesek teljes öt másodpercet is fent lógnak naponta. Ami engem illet, nekem elegendő csupán két mikromásodperc arra, hogy megnézzem a legújabb posztokat. Mert – kérdem én – mit láthatTovább…