(készülő regény részlete) Hetvenhét forró nyarán új filmet mutattak be a mozik, mely nagy port vert fel, egyenesen lázított a pszichiátria ellen. Az osztály dolgozóinak nagy része, de még a moziba egyébként is járó neurotikusok is látták a Forman-filmet, melynek utolsó kockáinál a szabadságot, a végtelen távlatot sugalló zene, ésTovább…

Májusi forróság a kisváros főterén, mintha egy görög szigeten (legyen, mondjuk, Kréta) lennénk augusztusban. Lottózó, kínai áruház, gyógyszertár (apotheke), ahol nem csak a „bemelegítés kihagyhatatlan”, de „segítség” is jöhet „két falat között”. A hatóság hivatala monarchia-sárga falakkal, ahonnan éppen a főügyész (dr. Szucsigan-Menelaosz) lép ki két kis kuvasszal. A tűzoltóságTovább…

Vila d’Arcos északon van, kicsit keletre a hegyek között. Vidéki kisváros. A hatalmas katedrális, körülötte kikövezett utakkal, mint valami hajó az örökkévaló vizeken. A házak régiek – nemesek, s egyszersmind szegények -, pontos arányokat mutatnak föl a lépcsőfokoktól az ablaktáblákig, a veranda párkánytól a vakolatlan gránitfal felületig; csak a griff-Tovább…

  Ez az írás, Lehőcz Máriáról, főiskolai művészettörténet tanáromról szól, pontosabban, az ő négyzetre emelt és fantáziával feldúsított arcképe. A szöveg töredékes és „repedésáthidaló” homlokzata mögött – bármilyen furcsa és szokatlan – kizárólag a kubizmus iránti olthatatlan szenvedélyem áll. A kubizmus kifejezés egyébként a latin cubus (kocka) szóból származik, sTovább…

Kábé húsz perce állhatok itt. Háttal, a meztelen bőrömmel felmelegített csempének támaszkodva. Törölközőbe csavart hajjal, bugyiban, műanyag papucsban. A véres fogkrémhab a mosdókagylóra és a szám sarkába száradt. Hezitálok. Eltüntessem ezt a rohadt tükröt, mire megjön anyám? Legutóbb, amikor nálunk járt, képes volt fél napig nem szólni hozzám. Miatta. TegnapTovább…

Hosszasan nézegette kezeit, úgy tűnt, mintha megvastagodtak volna ujjai. Az öregség, igen, ő lehet a felbujtó; azt mondják, minél idősebb az ember, annál bölcsebb (és annál csúnyább!, vágta rá azonnal); nem ízlett neki a sütemény, pedig látszólag kívánatos cukrászremeknek tűnt. Már a szépségben sem lehet bízni. Egy maszatos arcú kölyökTovább…

Nekem valahogy gyanús a szomszédom. Mintha nem viszonozná a köszönésemet. Egyik reggel mondom neki: – Jó reggel, József! Semmi válasz. Hát, jó, gondoltam, talán nem hallotta, lehet, hogy még aludt, nem itta meg a kávéját. Van ez így. Másnap délután az utcában találkoztunk, éppen szembe jött. Mondom neki: – JóTovább…

– Helló! – Helló! – Régen láttalak… – A sok munka, a család… – Hát igen… Hogy vagy? – Hogy,, hogy vagyok? Miért kérdezed? – Csak úgy… Nem kérdezhetem meg? – De… Biztosan tudsz valamit… – Ne kombinálj! Csak megkérdeztem, hogy vagy… – Miért kérdezed? Hallottál valamit? – Nem hallottamTovább…

Csak motoros és női magazinok voltak a váróban. Volt nálam egy Chuck Palahniuk kötet, de éppen nem éreztem rá magam késznek. De találtam egy tesztet egy női magazinban. „Mennyire erős a kapcsolatotok?” címmel. Kiderült belőle, jól megvagyunk a magánnyal. – Neked mi a bajod? – kérdezte a mellettem várakozó. KezétTovább…

Nála szebbet még nem láttam. Így tűnt nekem, ahogyan finoman lépkedett és hajlongott a jazz dallamaira. Ott volt vékony és ott volt telt, ahová a nők álmodják a vékonyságot és a teltséget. Lábai úgy mozogtak a kétszínű csempés táncparketten, mint finom ujjhegyek egy földre terített hatalmas zongora billentyűin. Márványoszlopok csillantakTovább…