Sokan irigyeltek, pedig az életem voltaképpen egyhangú volt. Csak a havi rendszerességgel tartott extrém vezetéstechnikai tréningek színesítették: ilyenkor gyakoroltuk a veszélyes helyzetekből történő kimenekülést. Most már bevallhatom, akkoriban a legfőbb vágyam egy valódi támadás volt. Hősként bekerülni a világ vezető hírei közé, kimért büszkeséggel fogadni a kitüntetéseket, a nemzet hálájátTovább…

–  e M lékül – Napok óta nem takarított. A konyhában nem volt hely a pulton, a mosogatóhoz nem lehetett hozzáférni a mosatlan tányéroktól és bögréktől. Mindenhol ruhák hevertek szanaszét, s a félig lehúzott redőny adta félhomály nem tompította, inkább még riasztóbbá tette a lakást. Az étkezőben sorban álltak azTovább…

Három éve éltem Amerikában, Liát is ismertem már, akkoriban készültünk házasodni. Angol tudásomat elegendőnek éreztem ahhoz, hogy saját lábamra álljak, önálló üzletbe fogjak. Magabiztos voltam, pontosan tudtam, mit akarok és hogyan, csak egyetlen apróságot hagytam figyelmen kívül, közel sincs elegendő pénzem álmaimat valóra váltani. Csüggedten hagytam ott az ingatlan irodát,Tovább…

(Rövid rádiójáték) Helyszín: repülőtéri váróterem Szereplők: Férfi, Nő, Fiú, Tóth, Lány Rövid instrukció: hátterben repülőtéri váróterem nyüzsgése, esetleg hangos bemondó közleménye, a rádió technikai adottságainak megfelelően. Férfi: (izgatottan) Éva! Nézz oda! Nő: Mit kellene észrevegyek? Férfi: Látod azt a pasast? Nő: Melyiket? Sok pasas áll ott, amerre mutogatsz. Férfi: AztTovább…

„Apu, te ugye tudsz varázsolni?” – kérdezte kislányom lefekvés előtt. „Persze.” – feleltem, hiszen mi mást felelhettem volna. „Adsz nekem is a varázserődből?” Adtam hát. De csakis jó célra. Reggel az autóban eszébe jutott, megkérdezte, mit varázsoljon nekem. Eléggé siettünk, de lassítottam, mert szokásunk egy ideje, hogy a visszapillantó tükörbenTovább…

„Öröklött kis házban lakik, nem ismeritek, a neve Tulip.”  – ezt a két sort dünnyögte egész álló nap. Saját dallammal, önmagáról, elégedetten. Tett-vett, ahogy kell. Nem zavarta, hogy viharos szélként süvít belőle az egyedüllét. Tulip egyedül volt a világban, egyedül kellett megvívnia minden harcát, akkor is, ha sokan voltak körülötte.Tovább…

Egy férfit ki kell elégíteni, ez a nő dolga, élvezni sem kell, de kötelesség, mert a férfi nem működik másképpen, legyen tele a hasa, legyen üres a zacskója, intette anyja. Nem szólt semmit, nem akarta megbántani. Huszonnyolc évesen talán tudja már, hogy mit kell tenni. Tanult nő, okos, csinos, deTovább…

A kertben üldögéltek a kispadon, és a fák ágain fecserésző rigók énekét hallgatták. Ösztönösen kereste egymást a két öreg kéz, és egymásba kulcsolódott, amint összetalálkoztak. A nap éppen lebukóban volt a nyugati ég alján. Körötte fehér felhők fodrozódtak, és mintha valami piros tóba temetnék, közéjük fröccsent egy-egy bíborszín napsugár. ATovább…

Végtelennek tűnő, átlátszatlan, fekete tér, tán az űr mélysége, vagy inkább mikor benézünk egy izgalomtól kitágult pupillán.   Látszólagos volt a süket mozdulatlanság: alig észlelhető zümmögés, susogás visszhangzott, míg egyre-másra csillogón fel-felvillanva, mint távoli égitestek, sötét árnyak keltek életre, táncoltak láthatatlanul. – Játsszunk, játsszunk! Ki van velem? – csilingelt azTovább…

Tante Frieda minden vacsora után elindul haza, Unterjettingenbe, hogy meglátogassa édesanyját. Tante Frieda kilencvenhét éves, pontosan negyven éve annak, hogy eltemette anyukáját. Ennek ellenére gondosan összecsomagol: fogja a kosárkáját, amiben van már gombolyag, cérna, néhány színes zsebkendő. Ezekre rárakja még a papucsát, majd az egész kosárkáját elhelyezi a kerekes járókeretTovább…