Hallgattak a szirénák. A bombázók zaja nem dobogtatta már a szíveket, a fegyverek elnémultak. Véget ért a háború. Béke. Varázserővel bír e szó. Alighogy elhangzott, benépesültek a még füstölgő romok, feléledt az elpusztított város. A föld alól, mint tavasszal a bogarak, emberek bújtak elő. Rongyosan, piszkosan támolyogtak a sérültenTovább…

A traiskircheni menekülttábor főbejáratától mintegy ötven méterre, a Lokalbahn megállójától egy sarokra, két utca kereszteződése képezte azt a helyet, amit a lágerlakók már időtlen idők óta csak placcnak neveztek. A kora reggeli órákban – főleg hétvégeken – a lágerlakók dologra, keresetre éhesen megszállták a placcot. Kisvártatva érkeztek a szőlősgazdák, iparosokTovább…

És akkor egyszer csak kinyílt az ajtó, de olyan hirtelen, hogy fel sem tudtam kapni a fejem, le nem tehettem kezemből a vastag cérnával etetett tűt, amivel éppen egy szakadt mezt varrtam. Szóval rés támadt a koszos, ki tudja mikor meszelt szertár falán, friss fény szökött be rajta, de csakTovább…

– Az állatok királyának, a szavannák urának tartanak. Kölyökkorom óta tisztelet övez. Nem tartok senkitől, nyugodtan alszom. Jóllakott vagyok, sem a saját, sem a gyermekeim jövője miatt nem kell aggódnom. – mondta az oroszlán törődött hangon. – Boldog lehetsz… – Éppen ez az. Hogy nem vagyok. Mindent odaadnék, ha legalábbTovább…

Azt mondják a rossz nyelvek, hogy korunkban már nincsenek polihisztorok. Sokan vissza is sírják a sötét középkort, amikor még Michelangelók, meg Danték születtek. Bezzeg ma… Ma legföljebb egy – egy szakbarbár látja meg a környezetszennyezett napvilágot. És a nevek, a nevek! Ha még lenne is benne valamiféle szikrája a zseninek,Tovább…

A lovakat lelövik, ha eltörik a lábuk. Ez járt a fejemben. Talán sérültek voltunk. Talán barátomnak is kihívásként volt csikó frizurája. Eltörtünk egy üveget, míg a rocker boltból a plázába értünk. Éles váltás. Nem szándékosan. Még a szemetes sem bírta el sörösüvegünk súlyát. A frissen vett CPG kazetta a zsebembenTovább…

Szombat esti ház Dzsunicsi szan nagyon izgalomba jött, amikor a furcsa házat megemlítettem neki. Ez azért volt különleges esemény, mert az idős japán már évek óta valami katatón állapotban leledzett: nem beszélt, nem járt, csak szó nélkül tűrte, ha etettem, mosdattam. Most viszont egyetlen mondat után visszatért tekintetébe az értelem,Tovább…

A sivatagi hőség elől Janka behúzódott a szobába, ahol még elviselhető ez a megzakkant nyár. Ebéd után szunyókálni volna jó, úgy húzza az ágy mostanában, mintha száz karja lenne. Ellenállni nehéz, hiába próbálkozik olvasással, a könyv kiesik a kezéből, és kábán dől le az ágyra. Ráér, dolgozott eleget az életben.Tovább…

Pécsre költözök. Vásárolok egy elegáns, régi vágású házat kerttel. Végleg. Végképp. Végleg költözöm. Kellő belmagasság, cserépkályha, bukszusbokrok, cseresznyefa, semmi forgalom, a teraszról majdnem odalátszik a tenger. Valami módon látszik is. Viszont nem lehet belátni. Szinte semmit. És még, mindenekelőtt, a beláthatatlanság előtt, megbeszélem száz barátommal-kollégával-satöbbi, hogy költözzenek ők is Pécsre,Tovább…

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisgömböc. Hát ahogy ment, mendegélt, egyszer csak eszébe jutott, hogy három napja nem evett egy falatot se. Mondták is neki az ismerősei, hogy megállj te kisgömböc, nem lesz ennek jó vége, de a kisgömböc azt felelte, lárifári, merthogy az ő ideálja momentánTovább…