Az egész történet Hercegnővel kezdődött. Akkor változott meg minden, amikor a szőrös kis seggével odariszált Saroltához a parkban. Sarolta emlékezett rá, hogy keresnek egy elveszett uszkárt, és biztos volt benne, megtalálta. Otthon mesélte, miután felhívta a hirdetésben lévő számot, hazavitte a kutyát a gazdájához. Szeme közben csillogott. Végre nevetett. AztTovább…

  Somospuszta utolsó házánál az országút éles kanyarral balra fordul, és nagy lendületet véve szalad tovább. Valószínű a patakot keresi, amely néhány kilométerrel ezelőtt ráköszönt, azután hol eltűnt, hol pajkosan csatlakozott hozzá. Csalogatta a mély völgy felé, ahol majd az öreg fák alatt újra találkozhatnak. A falu után nem sokkal,Tovább…

Hatszáz hatvanhatodik fohász Maradj sóhajtás álmomat megfékezem befogadtalak köszönöm Uram hogy talpam alatt a föld s fölöttem a nap köszönöm Uram ismét élve ébredek ha ébredek majd – Amit szél sodor versbe írom hogy újból szélbe szórjam mind megköszönni hogy félelmeimet oldják szenvedéseid kérlek jó Uram ne rekeszd be lelkemnekTovább…

Nézi a fákat, ahogy átsüti a lombkoronát a nyári napsugár, szinte minden levélre más színt fest. Szereti azt a különös aranyszínű levelet, vékony az erezete, finom metszés a szélein… és a színe? A színe emlékezteti valami különös érzésre, már ez is olyan furcsa. Hol is látta? Lehunyt szemmel felidézi aTovább…

  A kisvárosi templom jótékonysági orgonakoncertje épp csak elkezdődött, amikor H. már meg is bánta hogy eljött. A kényelmetlen pad, amelynek talán az lehetett egykori asztalosmestere által meghagyott küldetése, hogy jótékonyan figyelemre sarkallja a hajnali miséken üldögélő jámbor, de aluszékony öregasszonyokat, most lehetetlenné tette az elmélyült odafigyelést. A zene élvezetétTovább…

‒ Én nem értem ezt a gyereket ‒ morgolódott Sárosiné takarítás közben. ‒ A jövő héten betölti a harmincötödik évét, és még mindig esze ágában sincs, hogy megnősüljön, családot alapítson, mint más normális ember. ‒ Mert több esze van, mit az apjának ‒ mondta a férfi, és nevetve az arcaTovább…

Az út vége Jócskán besötétedett már, mire felnyitotta szemét. Álmosan tekintett ki a kocsi ablakán, s abból a kevésből, amit látott a környező feketeségből, úgy ítélte, még mindig a kietlen vidéken haladnak. Kaktuszok és kígyók között. Megborzongott, mert felötlött benne, mennyire írtózik a kígyóktól. Oldalvást fordulva Gyulára nézett. Micsoda név!Tovább…

Már este hét is elmúlt, mikor eszébe jutott, aznap még semmit sem evett. Ült a konyhában, három tojásból rántottát készített, apró kolbász darabokat pirított a pattogó zsírban, aztán szeletelt gombafejeket zúdított rá; kínai gomba, ma már minden kínai, még ő is. Felnevetett. Hétfőn az ablaknál ücsörgött, a sarkon befordult aTovább…

Volt egyszer, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl, ahol a kurtafarkú malac túr, élt egy borzasztóan engedetlen kisbéka. Hiába mondta mindig a mamája, „ne tedd ezt, ne tedd azt”, csak nem fogadott szót. Egy napon a kisbéka elhatározta, hogy elmegy világot látni. Már nagyon kíváncsi volt, mi lehetTovább…

Sűrű szürkeség gomolygott a városka fölött, az árusok, mogorván rakodtak a piactéren, dühödt szitkozódás, fájdalmas kutyavonítás keveredett Zoltika panaszos tiltakozásával. A kisváros bolondja volt ő, amolyan jámbor félnótás. Szállást, ételt biztosított neki a helyi tanács, de jobban szeretett a piaci asztal alatt aludni. Amint a hideg harapása enyhült, ki-kimaradt aTovább…