Eddig nem tudta, miért hívják a Duna fehér szellemeit sirálynak. Azon a decemberi éjszakán a parton kényszerült hazasétálni, mert elment az utolsó busza is. Házak bámultak rá fekete szemüregükkel. Ásítva kapták be árnyékát. Nemrég költözött a fővárosba, alig ismert valakit. Úgy érezte, senkije sincs. Anyja a föld alatt, Apja kétezerTovább…

(részletek egy eltűnési naplóból)   I. Jó ideje nem írtam már egy betűt sem kedvenc eltűnési naplómba. Réges-régi törekvés az, amiről Oscar Wilde így ír A kritikus művészben: “abszolút semmit se csinálni, az a világ nehezebb dolga, a legnehezebb, és a legintellektuálisabb.” Ez azonban itt nem feltétlenül oszt vagy szoroz,Tovább…

Havonta ezer forintot költött lottóra, totóra Korondy Zoltán, a vidéki városka angol-német szakos tanára. Korholta is felesége miatta, de eleve meg volt győződve róla, hiába, hiszen Zoltán a fizetését az utolsó fillérig hazaadja. Nem iszik, nem dohányzik, enyyi szórakozása lehet egy férjnek is, ha nyelvtanfolyamokat vállal, publikál. Egyszer már fordítottTovább…

– Mi van veled? – Mi lenne? – Úgy fogod azt a villát, és úgy nézel arra a tortaszeletre, mintha élne, és éppen most akarnád meggyilkolni. – Bűntudatom van. Nem lenne szabad megennem, rémesen kövér vagyok. Képzeld, a múlt héten egy tárgyaláson eltört a melltartóm kapcsa. Még jó, hogy aTovább…

A púdert egészen vastagon kente a szeme alá, hosszan vizsgálta magát a tükörben, elégedetten szemlélte az eredményt. Karainé Mariska még mindig szép asszony volt, szép arccal, formás mellekkel, gömbölyű fenékkel megáldva. Kicsit fájt az arccsontja, de sokkal jobban fájt a lelke, mintha egy középkori börtön kínzókamrájában szaggatták, égették volna húsát,Tovább…

Ötödik osztályos voltam. Késő ősz volt, a levelek többsége már búcsút intve társainak avarrá szenderült. Az osztályterem a második emeleten volt, ablak melletti padomból a külvilágba révedve rendre nagyszerű megfigyeléseket végezhettem. Aznap a megritkult lombú fákon civakodó mátyásmadarak, és kedvenceim, a gallyak, levelek különös együttállásából kirajzolódó figurák csalták el gondolataimatTovább…

Idén elhatároztuk a feleségemmel, hogy szilveszterkor nem megyünk sehova. Negyven felett az ember már ne ugráljon, nekünk már nincs kedvünk fagyoskodni egy-egy utcai rendezvényen, ahol félig vagy egészen részeg emberek az arcunkba trombitálnak, nincs kedvünk tűzijátékot nézni sem: idén nem lesz lárma, tömeg. Persze nem lesz zajos, piszkos házibuli se,Tovább…

Idősebb Márton lesöpörte pufajkájáról a havat, bakancsát kétszer is odaverte a lábtisztítóhoz. Vastag ujjai karácsonyi lapot tartottak, amelyen megtervezett ünnepélyességgel két szál gyertya lobogott. -Nem jön a fiad! Valami koncertre utazik Lengyelországba, Varsóba! Fontosabb az! Mártonné hitetlenül bámult az urára. Hiszen az lehetetlen! Eddig mindegyik Karácsonyt, Szilvesztert, Húsvétot itthon töltötteTovább…

Sokan azt állítják, hogy a hópelyhekhez hasonlóan nincs két egyforma álom. Lehet, hogy így van. Az embereket mindenesetre régóta érdekli az álmok változatossága, és persze ennek különféle megfejtései. Ami egyébként az álomfejtést illeti, ebben a kérdésben már erősen megoszlanak a vélemények, a bölcsek szerint e tevékenység mindig a fejtő szájaTovább…

Belépek a körfolyosós házba, gyermekkorom és ifjúságom emlékképei közé. A dolgok mozdulatlannak látszanak, de belül valamilyen titkos erők mozgolódnak. Az élet nyilvánvaló jeleit fogdosom. Lelkem a hagyományokra épít. Emlékek tűnnek elő, kivilágosodnak, mint a fénykép az előhívó folyadékban. Felmegyek a lépcsőházban, a Zsolnay csempék bordó világában. Most minden sokkal kisebb.Tovább…