Ha nemlennének Se nappalok Se éjszakák Csak hajnal hasadás Alkonyi fátylak Egymásba bukna A felfelé zuhanás Pihentetés nélküli Örök hullámban Emelkedne a lélek És süllyedne alá A végtelen lebegés Tükrét csomózva meg Vajon boldog lehetnék e Ily állandó mozgásban Megpihenetlenül A változás maga lenne A csend ritmusába Gyürkőzött csoda DeTovább…

  Életfaltégláim repednek sorban, fénymázuk mattul, a habarcs is mállik, mit ifjonti erővel összehordtam, romba dől egy napon, s torlasszá válik. Rommá lészen, jaj, falam védereje, hol egykoron az eszme szaladt végig, gerince megrogy, meszes lesz az ere, az igét védő váram levitézlik. Kapuját a rozsda halálra marja, lőrésében aTovább…

Hajnali köszöntő Ablakhomályban fénycsibék kaparásznak árnyakat. Nőnek gyorsan – kukorékol máris kinn a virradat! Tündöklik a hajnal. Tisztán ömlik fény és nyugalom. Fecskevillám cikáz. Szellő terít virágillatot. Fél éjszaka langyos eső esett, friss a levegő. Kedvem, mint kiteregetett, szélfújt ruhák, lebegő. Dagadozó kedélyemnek, fény királya, légy tanú! A jelenlét örömévelTovább…

Van valami titokzatos abban, ahogy élsz, ahogy körmeidet kifested, mint tavat a Hold sugara, ahogy úgy sandítasz rám, ahogy csak a világ végéről tud visszafordulni az incselkedő halhatatlanság, valami titokzatosság van benned, ahogy nem teszel semmit, mégis elcsábít combod, hajlataid, mintha a vonalak élősködő módon rajtad élnének, hány éve bámulomTovább…

Hárman ültünk a szentmisén, Magdi, Éva meg én. Körbefont a csendes áhítat, mikor egy óvatlan pillanat, s hálójáról Éva pulóverére pöffeszkedett peckesen a pálosok pókja. Bejárt ott minden hajlatot, s a szakember szemével nézte: egy sima egy fordított. Gondoltam: nem maradhat ott, s legott pöcköltem bele egy akkorát, hogy számáraTovább…