Te vagy te vagy mindörökké a kikötő felé haladó hajó nyugalma te vagy titkolt szenvedélye a kalandozóknak te vagy a távozás – az örök lehetetlen – szeretek eltűnni mélyen a szemedben akár egy sejtelmes éjsötét erdőben ahol a fák között átsüt a fény szeretek húsodba marni szenvedéllyel keresem mi bennedTovább…
Dzsámi A kupoláján most együtt napozik a kereszt és félhold. * Felhőgyár Bárányfelhőket pöfékel a sok vidám Zsolnay-kémény. * Szabadság Alszik a Mecsek, Niké szobra őrzi az álmodó várost. * Székesegyház Vaskos tornyain griffmadarat simogat a nyári holdfény. * Havihegy Ködben a város lent. Egyedül maradtunk: én és aTovább…
a lila kabátos hölgy a lila kabátos hölgy ott állt a ház előtt és cigarettázott a lila kabátos hölgy ott állt és cigarettázott mögötte a ház a lila kabátos hölgy a ház előtt állt és ott cigarettázott a ház ott állt a lila kabátos hölgy mögött aki cigarettázott a cigarettaTovább…
Sírunk veled, jó anyánk Gaia, könnyünk öledbe hullva gyönggyé lesz. Te fűzöd láncnak, asszonyok nyakukra illesztik, majd föléd térdelve imát mondanak a gyermekekért. Fekete ruhában várnak a percek, egy dalocska kóborol egymaga, fehér pihét bont a nyárfa, ejti zöldellő fű karjába, onnan öreg pad karfájára ülve nézi a világTovább…
Fel a gyökerek alól a bogarak most felragyognak lárva-csupaszon és vonzzák őket fényes fonalak és fennakadnak vén lámpavason és bontogatják boldog szárnyaik és membrán-lelkük percekig remeg s a kancsal fényben ők is elhiszik hogy megszületnek majd mint emberek mert űzi őket ösztön s akarat de megbénítja szárnyukat a csend ésTovább…
A tettek mezején A tettek mezején ne próbálkozz, ne küzdjél, ne bízzál bízva, ne és ne és ne és ne mondj nemet. A tettek mezején felhabzik minden, cseresznyevirágzáshoz hasonlatos, ahogy fújja a gyenge szirmokat a gyenge szél, lassan lángok nőnek a végtagjaidon, de nem emésztenek el, a tettek mezején nemTovább…
ellobbannak nagy erők és elhamvadnak hitek elporladnak az erdők de te mégis úgy hiszel annyira csoda-mélyen nyugodt kecsességgel a közös mindenségben biztos egészséggel hogy fény festette lényem lágyan belelüktet és ring összefűz téged és engem: ami számít együtt kering. *Első közlésTovább…
Valami nyílik – hallom legbelül, megtelik léttel az a renyhe űr, mi olyan sokáig tátongott árván, most eredet tolla ő hárfánk szárnyán. Ma új zene igézi a mindent, a hajnalt, ének-echó: lehet az szoprán éppen, vagy alt, tenor, basszus, végül mindezek egyszerre hangzanak fel, éj kókadt fátylát lebbentve. Nincs többetTovább…
Álmaim-rakta házad az utca végén ott a part játék eres finom kezed pereg a szikkadó homok képzelet és emlékezet az álom érdes kövei zárt spaletták szívem fele hullámok mosták arcomat az idő ráncos fövenye a vízbe lassan gázolok maradék fény fel-feldereng az ég alján kék csillogás vállamon gyűrűzik a csendTovább…
Az éjszaka selyme lecsúszik válladon, omló bársony titok, időnk most meztelen, kihűltél bennem, csak magamat áltatom, felborzong ujjam hegyéből a rejtelem, mi csípődnek lágy ívét folyton tanulja, amíg ránk a holdról óarany fény csorog, csillag szikrázik köröttünk újra, újra, messzi távolba vesző holnapok konok kérkedése, nem olvassa ránk hibánkat,Tovább…