őrizz meg bennünket Uram jópofa jóakaróinktól akik a hecc kedvéért bármikor hajlandók elgáncsolásunkra oltalmazz a sötétség ránk omló falától irigyeink elvetemültségétől nehogy megkezdhessék elveszejtésünk szánalmas művét védj meg minket az álszentektől a honfitársaikra veszettül haragvóktól nézd minként tolonganak a nemzet utolsó vacsorájára fordítsd el tőlünk a gonosz arcát ő nemTovább…

mai magyar siralom Templomunk régen lerombolva már. Látod-e, Isten, mit tettünk magunkkal! Hol vannak fiaid, hogy megépüljenek? Testünk tégláit vad keselyűk tépik – Pedig kezünkből ettek éveken át, s nem jött számunkra sehol sem irgalom! Nem jött számunkra sehonnan kegyelem! Nincs szánalom az ég alatt sehol sem! Testünk húsait marjaTovább…

Antinómiák Meghaltam már, de létezem. Jóllakattál, mégis éhezem. Megbízom benned féltékenyen. Türelmetlen vagyok türelmesen. Jelentéktelen tárgyak fontossá váltak. Magamba nézek és téged látlak. * Rét(eg)ek 1. Legyőzlek most… De nem. Nem akarok diadalt aratni. Meggyőzlek most… Ezt sem. Nem akarok tovább tanítani. Ha Te erre vársz, akkor hiába pazaroljuk egymásraTovább…

Köz-érzet valami kivonulás-féle szégyenből reménytelenségből ébren-nem-létbe vagy nem-létbe nem elefántcsont legfeljebb föld nem vagyok résztvevője annak amit ellenemre csinálnak mért kell patkányfészek-hatalmak országos trágyájában járjak én hát kiáltok és sikoltok ne bántsd a magyart mindhiába önvére hozza a balsorsot önfia dönti rabigába hol zsarnokság van zsarnokság van aki szól magábanTovább…

váróterem sejtelmem sincs az ítéletről. a bárányok hallgatnak – mázolmányok lógnak a falon, ég felé nyújtják kis lábaik. múlt századi gyerekképek a rendelőintézet folyosóján. (megrepedt, igen, megrepedt a plafon.) félek, feldobták talpukat, pedig puha volt a gyapjuk, alig sárgította be az idő, csak itt-ott pergett le a festék. (villog, igen,Tovább…

Talált Ki kit talált meg ebben nincs sorrend se tét nincs befutó rég mert aki megszületik az elvész és megtalálják így lett a teremtés nem csak ábránd és nem véletlenül talált Isten az esőben épp két apró békát vagy hóban vadnyulat (aki fehér kabátban részegen mulat) a kocsmában szeretőt aTovább…

Jegenyesor Nem halottak a Verseny utcai jegenyék, csak ahogy fekete csíkot húz felettük a február, úgy tűnik. Az út negyvenéves díszletei reszketve, pucéran, még rá is játszanak a pusztulásra. Csendbe ásva az úttestszéli télnek háttal, száraz ágaikon mozdulni képtelen semmi ül. Sorban, mint valami elgyötört, karóarcú lények ruhaosztáston átmeneti kabátraTovább…

Vagyok akár a Föld hátán ütemre forgó évszakok homokszem-létű ember gyermek anya és nő is úgy vagyok voltam bár májusra ébredő szivárvány – létcsoda lettem a forduló idővel ostoba perzselő nyári láz után vacogó faágtól jajongva búcsúzó haldokló falevél lapuló hant alatt rég halott madarak kísértetdala volt altatóm mozdultam kőTovább…

Terminus Mellkasod összeszorul.[1] Levegőt alig véve magzati pózba görnyedsz. Magányod mélye, az aszfalt, az olaj szaga kering köréd. Haragod ellenük vétek, de többé eltitkolni nem tudod. Hátadon fekszel. Könnyedet nyeled. – Talán nem vesznek észre – villan a remény fel benned, de egy jeges hang minden súlyt leold rólad –Tovább…

Későn ébredtem, lassan elérem életem delét; felét megittam s átaludtam a másik felét. A maradékkal sem szolgálom a pénz istenét, csodálva kutatom a szellem titkos műhelyét. Bár a tanítás naponta fullad közönybe, köztünk jár, de nem engedjük körünkbe. Nyári ég csillagának ihatnánk langy tejét, de csak azt látom, hogy hízikTovább…