Gyere ide! Nem tudom. Nem tudom, hová lett magabiztosságom, Hengerlő lendületem és higgadtságom. Mi ez a tétovaság? E zaklatott én? Gesztenye-hajad loknijai verdesik a vállad, Szemedben a Tejút végtelen fényeit látom felcsillanni. Pörget, szédít, megsemmisít pillantásod, És mosolyod. Rajtam nevetsz? Tedd! Hisz olyan vagyok, mint egy spicces bohóc, Aki arcáraTovább…

… és sár és hegedű, mikor a könnyeidet szívják s varázs mégis! Olyan az, mint az éhség, meleg szavakra, olyan az, akár a Költészet! Izzó ősz, hosszú születésig. A szív hazatérése, más-más utakról, egyik napról a másik napra, álmot, színpadot ízlelve mondatokról, lágy, kovácsolt, lantos szavakra. s hullni, s feltűnni,Tovább…

Kert a holdon Országod apró kert a holdon, Ahol ezer zseblámpa nyílik, Reggel ha kihajolsz láthatod, hamuval öntöz a szerelem. Tavaid pislogó pacákat Ejt halak büszke szárnyain, Az est vadász, csillagokra les Tejködbe öltözött hegyeken. Határod mély, s kitalálhatod Hol van, ha morzsát szórsz az égre, Várod és hinni semTovább…

Álomkirálynő Esti csendben rám lel a nyugalom. Az apró pihéket nézem nyakadon. Légzésed zenéje lassan felemel, nézem arcod, még most sem hiszem el, hogy itt vagy, hogy veled lehetek, együtt rezdülve, mint fával a levelek. Ősz van. Lassú szelekkel jön a tél. Lábadhoz hullok. Apró falevél. Társaim súlya, véd ésTovább…

Délután a napi salakmennyiség e délután konténerében billeg dolgaim fölött nemsokára rám zuhan sietnem kell tehát menteni maradék álmaimat nem lesz nehéz soványkák már lötyög rajtuk ez a kedd is talán elhibáztam valamit ha fölismerném is mit és hol az már nem segíthet a belém- ágyazódott cselekvéssorok maradandó sérüléseket okoztakTovább…

Szemöldököd ívét, márványfogad, térded, Kőmíves Kelemen szerettelek téged. Szerettem, szerettem két erős karodat, finom ujjpercedet, csillag homlokodat. Szerettem jövésed, szerettem látásod, vártam ölelésed, nem hittem bántásod. Büszke volt a szívem, szép fiaink apja, fiakat csak az kap, kinek Isten adja. Kelemen kőmíves, mégis elárultál, erős kövek közé mégis bezárattál eTovább…

Hangos áhitat A paklimban ott van tán az adu ász. Két kezem nem céltalanul hadonász, és a szemem sem mered a semmibe. Fülkagylómban ott köröz a szent ige, és néhanap már végig is hallgatom, de nem biztos, hogy ez az az alkalom, amire már olyan régen várok itt. Szakadéktól eljutokTovább…

nem hittem volna hogy továbbtolja valaki a mutatót kéken állt a víz a gáz még a villany is, és én is. először játéknak hittem beugrottak a klisék végül is a kék nem önmagában él nem kell megijedni valami csak átszínezi hiszen a kék előnye hogy más szín által él. deTovább…

A „verstörött” a kádban ülve azt képzelem hogy nincs ihletem csak végzetem hogy ez a sok víz most a tenger betegként hánynék de nincs inger rím-lék verstörés betűk áznak versflotta áldoz hadi láznak papírhajóként süllyednek el bolond aki ír aki versel rezgő mobilom nyugati szél van aki felhív verseket kérTovább…

Húsz év után … tudod-e majd csókolni szám, s lágyan érinteni hajtincseim, csábítón tudsz e még nézni énreám, s vágyakozón odabújni hozzám, elaludni keblemen, szívem ritmusán, s ha fázom selyemtakarót húzni rám. Húsz év után … tudod-e majd elnézni hibám, s megérteni fájó bajom okát, szeretőn tudsz e még ölelniTovább…