この松の下に佇めば露の我 fenyőfa alatt merengve harmatcseppé nemesít e táj * 山に日の当たりたる枯野かな a bércek fölött izzik a fény alattuk tikkatag város * 行水の女にほれる烏かな fürdőző aktod szerelembe ejtette leskelő lelkem * 昼寝さめて其まゝ雲を見入るなり míg álmodozom nyoszolyám felett felhők falkája kószál * 秋扇や淋しき顔の賢夫人 szomorú szépség arca legyező mögött emeld szemed rám * 金亀子擲つ闇の深さかな feneketlen kútTovább…

Látod, felettünk a kormos ég kacsintó szembogara villog. Körülölel a végtelenség, s mint egy radírozhatatlan billog, mindenütt a megújulás csillog. A perc békén adja át helyét az őt követő gyermekének. A fa bőre kinövi hegét, s amíg a gyökerek nedvet kérnek, az ágak virágot hozva élnek. A források vérüket ontva,Tovább…

Körök – Még talán Tatán vagyok ( ) mulandó már az örömöm… de most: visszafelé is megkerülöm a tópartot… – * Szösz – Kis szöszös szöveg: öreg tépi a szalvétát ( ) a kisebb részre írja: szeret és a többivel törli a száját… – * Fellélegző mondat I. – ATovább…

Az anyanyelvhez Magyar nyelv! Veled szólva szárnyalni kellene dalomnak, fényben, magasban, ám kit érdekel ma himnusz, óda? Nagy költők utódai, veréb módra csivitelünk, fürdünk a porban. Nem mentség: lágy női hangot, érces férfiszót — nem hallok zenét, csengést! Mégis elválasztod sötétségtől a fényt. Kulcs vagy az értelemhez, anyanyelvem, általad csöndönTovább…

Belső képeim ébresztgetnek, hagyjatok annak ami vagyok, formálják a hideg költőszívet, miközben fura ábrákat rajzolok. Posztumusz bomló virágom kihajt, de az illat neve ismeretlen, – mégis pusztítom e ritka fajt, általunk ismert égitesten. Feszes filozófiám térdig érhet, sziklákból sarjad gyógy virágom, illatot áraszt Magyarország felett, fűszer gyalázta ízes átkom. OkoskáimTovább…

A nap átsüt most az agyamon. Fénye melegít, nincsen árnyék. Mosolyt is láthatsz az arcomon, mintha újra köztetek járnék. Öleltetek, visszaöleltem. Kisimult énbennem a lélek. Pár órára boldog lehettem, örültem annak is, hogy élek. Most is simogat ez az emlék. Remélem, hogy sokáig kitart! Dédelgeti öreg szívemet, elhesseget vihart, zivatart.Tovább…

Hollógyűrűzés Anyám meghalt és már nem tudja Én hogyan végzem Végzem-e valahogyan Vagy a döglést is félbehagyom mint mindent Olyan jó ebben a meleg szétesettségben Konzervkaján konzervnőn Gyűrűm ezüstbe foglalja aranyered Kimerítettük a test határait Innen kezdődne a szeretet Kár hogy nem tudom megsimogatni Belső szerveidet Egyszerre jön rám tőledTovább…

Nem hitted el Nem hitted el, hogy a csillagok nem mindig fénylenek néha a pályájukon kívül keringenek, mint az emberek akik a szeplőtelenségükben hisznek még, ha szennyel is kenik be magukat porban fetrengenek vagy az árnyékukat keresik a szitáló esőben, hogy magukba igazítsák, elnyűtt lelküket megfoltozzák. Nem hitted el, hogyTovább…

A friss lap még nyomdaszagú, telis-tele bölcs és érett képletekkel, őshonos virágok, jóllakott csillagok képeivel. Okos ábrák, meredek görbék, szabadon keringő űrhajók, a vasalt ismeretek terítik be panasszal teli színes éveimet. Szárny nem emel, mikor idegen szavakkal teletömött, zápor-vert kéziratok gyötörnek, fecsegő sorok szikla-torlaszain kell átjutnom. Hűséges grafitvégű szerszámommal teszemTovább…

A tétlenség kötőanyag a téglák között és hallgat függőleges, vízszintes irányba. A gondolat keresztirányú, áthatol,  ahogy egy nyíl teszi ezt a májba. A szavak utcára lépnek a bezártságból a kint lézengők szólni készülő szájába. Ébredő agyak és mozduló szívek között szellemágak szöknek egymásba. Válik Bertalan – ‘Face Maze’ (2014) TechnikaTovább…