Átváltozás Felszáll a tollaslabda, borzas tollpihe, siklik a fényes napba. * Kilőtték a putnikokat Azért lett olyan furcsa minden, mert kilőtték a putnikokat – mondta még régen nagymama. Mindennap a konyhában ül, mint egy anyakirálynő. Körbefonja a fény, amikor belépek. Csillog a gang. Dundi kisbabák alszanak a lakásokban. Már nemTovább…

Alkalmi látlelet igyál tele butykossal csak óvjad lelkedet naponta rádöbbensz kifosztottad pénztárcádat és nullára lögybölted értelmedet nem lehet virtust úgy szaporítani hogy gyöngeséged nyomot ne hagyjon egyszer csak kókadni kezd lelked mint véletlenül nyílt virág városnyi hangyabolyhalmon – * Összefüggések anya szült – élek számláltam éveimet kezdhetek félni hívtatok jöttemTovább…

Sánta vágyam kerülget, Színezi, mosdatja az éjszakát, Mintha libbenne, érzi illatát, s ha van, akár terülhet. Megviselnek az álmok, leszólítanak így tört öregen, Áltatva magam, csak szövögetem, hátha mégis hiányzok. Őrültséget kerültem, bár több gyönyörű bogáncs rám ragadt a mindig fényes ifjú ég alatt, mert közéjük feküdtem. Kár volna mostTovább…

emlékszik milyen volt egészségesnek lenni pont mint fiatalnak de mostanság az ő ajkára is a bezzegazénidőmben felhangú mondat tolakszik pedig amikor neki mondták megfogadta még említeni sem fogja egy ideje csak azzal számol ami vagy aki nem érkezik meg sosem pénz paripa fegyver- telen királyfi folyamatosan keresi otthonát saját magábanTovább…

ott van bennetek ma nincs kedvem verset írni nálam a próza napja van a madarak is úgy csicseregtek reggel mintha színházban lettek volna összevissza mert feljött a nap, de nem látszott csak valószínűtlen fényben pompázott egy kicsit a bokor teteje az ablakból láttam, mosolyogtak a levelek de félve, mint akikTovább…

Együtt Csókod csattan a csendben, Csillagok illata cseppen, Pillád ajtaja rebben, Villan a vágy a szemedben. Ajkad ajkamon támad, Ízed meglepi számat, Szökken, illan a bánat, Fény keríti be az ágyat. Bőröd izzik a vágytól, Messze repülsz a szobától, Röppen a kín fel az égre, Szellememet megigézve. Dallam lobban aTovább…

Vigasz Láttam a tengert. Talán kék volt. Hullámzása hányingert keltő. Fölötte lógott piszkos égbolt, csillagot fedett szürke felhő. A fák csak bölcsen bólogattak, mint akiknek már minden mindegy, levelet adtak zúgó habnak, és lassan el is csendesedtek. Bizonytalan, toporgó idő, vetített élettelen jelent, és a hidegen porzó eső, hűtötte aTovább…

1 Mint instant kávét a zsírszegény tej, úgy oldja magába a sápatag ég egy lélek frissítő leheletét. A napsugár rajta hármat kever, majd természet-anyánk kortyolja el. Szemeit visszacsalja a sötét; az álmot belőlük kitörli még, míg gyermekei ágyánál figyel. Ébredeznek már fiai: a magvak. A paplan alól ki-kikacsingatnak, ásítva nyújtóznakTovább…

Nézik a fényképed. Szüleid, rokonok. Régi már. Azon az estén még tizenöt évvel és két gyerekkel hátrább jártál. Azt mondják, szép voltál, akkor volt ám csak szép! Nézik a fényképed. Testvérek, rokonok. Esküvős. Azon az estén még felment rád az a pasztellből szűken szőtt selyemruha. Azt mondják, szép voltál, akkorTovább…

Semmi sem garantálható Hogy féllábon is kibírva túléljük a bekeretezett hónapokat, hogy holnapi magunkat utolérjük, és átmentjük a tavalyról maradt kibomló szirmú áprilist a parkban, mi kéz a kézben sétálgatva jó, hogy mi leszünk, kikről minden lepattan: egyáltalán nem garantálható. Hogy szorongásainkat elfeledve csak táncolunk a nyárban hajnalig, hogy gondolattalanraTovább…