Ajándéknak érzem Ajándéknak érzem, hogy itt lehettem, ki szeretett, azt magamként szerettem, fogékony voltam a szelídre, jóra, hajlottam békén az emberi szóra, amíg mások az életemre törtek, én csöndben akartam látszani többnek, vigyáztam, mást semmivel sose sértsek, és senkit nem tekintettem cselédnek, nem szolgáltam ügybuzgón aljasoknak, s bántott: az emberTovább…

varjú gubbaszt a nyár csontvázán a táj felett halk harangszó lebeg megszületik a ma a járókelők szemében íriszükön apró szigetek megrezzen rajtuk a remény visszfénye most a hallgatást tanulom tőled csillagképeket simogatok a hátadra az utolsó szerelem törvényerőre emelt eszményeit sorolom csillaghullást csókolok érzékeny hajlatodba amitől megremeg a kert újraTovább…

Mélyre süllyedt madársírásba mártózik a kert, csecsemőszín homályból véresen kiszakadt virágok az evidenciák. Most bármi megtörténhet. A véletlenek épp berendezkednek a gyémántcsend újracsiszolására. A Semmi patái kopognak a találkozások mozaikjaiból kikövezett létperonon. A mindenség súlytalan arca a félúton visszafordult folyók tükrein lobog; akár tajtékos állandóba feledkezett ladik, kiszorítja medréből aTovább…

Ha volna hova Hallgatom éjszakákon át, testedben fel-feldobban a távol hangja. Majd mintha kiszakadna tengermély öledből magányos sziklalétem szél marta darabja. Látom, szemed résén sós csepp csillan, verdeső pilláidon éledező kicsi nesz. Eressz, hogy denevér szárnyakon a lombokat legyintve, karmaim a lüktető csillagokba meresztve, hadd hozzak lágyan csorgó álmokat. VagyTovább…

a törzs csupasz a földön bíbor levelek sora reszket az ősz isteni sóhaja és a fűszálakat is betakarja nézd milyen méltósággal vetkőzik le a fa kopasz ágait az égre nyújtja mint egy rozsdás furulya örökké ugyanazt a nótát fújja és nem tudja kihez kellene fohászkodnia korai volna még havaznia ezTovább…

Az ég egy markológép… Egy város a szélben A tetőn kereszt inog minden olyan tárgyilagos, hisz megmondták a kéményseprők is- Nem lesz baj. Emlékszem ezekre az utcákra, vérvörös párnákkal borították be őket, hogy minden biztonságos legyen. A kereszt lezuhan, védik a párnák és mégis- Egy férfi denevérmaszkban bort szürcsöl aTovább…

Sós illat ez már a kikötő most kellene a múltat kirakodni és könnyebb hajóval nekivágni ismét de lusta vagy és egyszerűbb a parton sürgölődő tömegben elvegyülni az óceán sós illata nemsokára kiszellőzik belőled és nem sejtik majd hogy voltál tengerész is * Ősz van Ragadózóként lopakszik a szél. Vadászik. AzTovább…

1. Itt didereg a kedvenc bokrod. Szólongatod: csipke, csitke, csitkenye, ebrózsa, bicske, hecsedli, gyerebogyó. Mindegyik nevét tudod, s azt is látod, hogy megütötte a dér. Hagyom, hogy bűvöld. Nélküled sétálok a korhadt tölgyig, amibe nyáron villám csapott, de azóta is méltósággal viseli önnön pusztulását. Visszanézek, még mindig a bokornál állsz,Tovább…

Reprezentatív mintavétel Mint anno a Patriarsije Prudin. Felmérni, hogy az új ideák milyen mélyre hatoltak a tömegekbe, és váltak anyagi erővé. Aztán tárgyszerűen jelenteni. A szüntelen benne forgás minden erődet felemészti, és nem avatkozhatsz bele, nem léphetsz ki belőle, ha már egyszer elindítottad, kontakt nélküli szigorú távolságtartással kell figyelned megbízatásodra.Tovább…