ŐSROBBANÁS „Ősrobbanás” az Isten szívverése, megszületik, és megszűnik minden, de nem múlik örökre. Egy másik dobbanásban, majd más fajok jönnek,más környezetben. Örömmel kellene élnünk minden pillanatot, messzebbre nézni, túl azon, amit kitaláltunk. Még a hulló csillagon is a halált véljük látni, az élettel teli végtelen térben. * DENEVÉR Duzzogva lógTovább…
A hangodat szerettem leginkább, Mint párás időben a friss kenyeret, A hozzám mindig baráti és könnyed, Szerelemre hívó kedvességedet A kezedet szerettem leginkább, Mely apró, hűs és patyolatfehér, A milliónyi szépség a világon Mind kevés, mi kezeddel felér A szemedet szerettem én leginkább, Mely hol ártatlan-kék, hol mohazöld, Nincs alkotás,Tovább…
Szerelemcsokor Örömet adni, örömet kapni… Mindig veled, ha tehetném…, szépet adni, ezt szeretném; tested, lelked simogatnám, szívem, lelkem neked adnám. Feléd árad szeretetem, patakból folyó, kiköt a tengeren… Öleljen örökké a csillagbokor, az általam adott szerelemcsokor. * Szeretném Ilcsikének Jó urad lennék, ha engednéd… Én szeretném! Kezed kezembe venném, szádonTovább…
Van, aki szereti a verset Van, aki – vagyis nem mindenki. S e mindenkiből inkább kevesebben mint többen. Nem számítva az iskolákat, ahol muszáj, és magukat a poétákat, ezerből ketten ha maradnak. Szeretik – de szeretik a húslevest is finommetélttel, szeretik a bókot és az égszínkéket, szeretik a jó öregTovább…
Pilátus blogjából Nem a töviskoszorúról a lándzsáról tenyered–talpad sebeiről se és horpadt mellkasodról is minek kár arra vesztegetni a szót amit vállaltál mikor mosdóvízbe mártani levettem rólad kezem hanem pléhmeztelenséged a szúette fán málló talapzaton már fölemlíteném engedelmeddel árokszéli fenség vénasszonyok megesett szüzek önmagukban hívő hitehagyottak gyámolítója hervadt virágok lábaidnálTovább…
Ararát Le kell mászni erről a hegyről, melyen a Hajó fönnakadt, mert itt ritka a levegő és feszült a hangulat. Az állatok nyugtalanok. A két tigris sóvárogva nézi a birkapárt, ha nem vigyázok, kipusztul a faj, nem lesz több bégetés meg gyapjú, de a legnagyobb probléma mégis az, miként viszemTovább…
sosem tér vissza az a nyár mikor utoljára ölelhettelek arcodon lázrózsák égtek tudatod el-elkalandozott biztosan Krisztussal beszélgetsz gondoltam míg napsugár játszott hajadon feltolul tengernyi emlék számtalan fakó gondolat bár újra mosolyodban fürdő gyermek lehetnék ki pilléket kerget tátikaillatú nyárban fakádban vizet melegítettél a napon hogy örömöt szerezz te házhoz hoztadTovább…
Áttetszõ nyilak áttetszõ nyilak lövik magukat a nyárba a strand kékjében barnul egy kisgyerek nem sejti, hogy legszebb szavai elõtt mindig ott lesz a “bárcsak” mit szíve fölé emel hûen – s róla a verset – már mindenki unja azt – és ezt jönnek még nyárnak látszó dolgok mint amikorTovább…
…szita-kötődéssel…. csepp vagyok a tengerben tenger a cseppben hol a honvágy úgy fordul vissza önmagába mint jómagam látlelet és léttalány vakítón félszárnyúan pislant a gyertyaláng is még egyet kíméletlen fókuszú magány nyitott ablaktalan * ..peyotte -papa 66. szülinapi álma.. rózsaszín hínárok selymes ölelése lábaimnál, derekamon mintha sellők hajladoznának köröttem egészenTovább…
Csataterek Harcos! Engedd le az íjat! Bár annyi féreg van itt… Ki velük harcol elveszti tiszta látomásait. A Napot kell, hogy megcélozd, nem az árnyék-hadakat; nem is értik, elhazudják minden egyes szavadat- s hogy rájuk célzol, mit sem ér; ők olyan hajlékonyak, hogy harag barázdálja fel a tiszta homlokodat. Harcos!Tovább…