kirajzolódtak árnyaink a szédület nem rejt osztásokat és féltésekhez tartozunk elalvó nyírfaág az álmélkodni késztető mert akarom egy egész erdő létregéje bágyad szemrésed olykor még elit titkokra vált a kíntornás részlet helyett a nyelvemen merítkezés uralta szó és bármi itt kerékbe tört de vonz és közvetít litániás a fedezéken elkódorogtakTovább…

Amikor majd elheverek a hűs konyha kövén, március lészen és hajnali három. Csak nekem énekelnek majd a feketerigók, lassul a fák futása a házunk előtt. Végig suhan előttem az élet, minden könnyű lesz és szép. Te leszel az utolsó gondolatom. És bezuhog az ablakon át a tavasz ígérete, és bezuhogTovább…

 Hangsúlyeltol[ód]ások: újraindul, lefagy 1 Édes bizonytalanság a vers. (Bár akad bizonyosság is, Édes.) Az inspiráló sugallatról még magam sem sejtem, hogy mivé lesz. Most annyi tudható pontosan: pont, mint a többi, rólad fog szólni. Cselekmény nélküli történet. Nem oszt és nem szoroz, mikor, hol, mi. Részleteiben esetleges, ám tisztán látniTovább…

Ha nemlennének Se nappalok Se éjszakák Csak hajnal hasadás Alkonyi fátylak Egymásba bukna A felfelé zuhanás Pihentetés nélküli Örök hullámban Emelkedne a lélek És süllyedne alá A végtelen lebegés Tükrét csomózva meg Vajon boldog lehetnék e Ily állandó mozgásban Megpihenetlenül A változás maga lenne A csend ritmusába Gyürkőzött csoda DeTovább…

  Életfaltégláim repednek sorban, fénymázuk mattul, a habarcs is mállik, mit ifjonti erővel összehordtam, romba dől egy napon, s torlasszá válik. Rommá lészen, jaj, falam védereje, hol egykoron az eszme szaladt végig, gerince megrogy, meszes lesz az ere, az igét védő váram levitézlik. Kapuját a rozsda halálra marja, lőrésében aTovább…

Hajnali köszöntő Ablakhomályban fénycsibék kaparásznak árnyakat. Nőnek gyorsan – kukorékol máris kinn a virradat! Tündöklik a hajnal. Tisztán ömlik fény és nyugalom. Fecskevillám cikáz. Szellő terít virágillatot. Fél éjszaka langyos eső esett, friss a levegő. Kedvem, mint kiteregetett, szélfújt ruhák, lebegő. Dagadozó kedélyemnek, fény királya, légy tanú! A jelenlét örömévelTovább…

Van valami titokzatos abban, ahogy élsz, ahogy körmeidet kifested, mint tavat a Hold sugara, ahogy úgy sandítasz rám, ahogy csak a világ végéről tud visszafordulni az incselkedő halhatatlanság, valami titokzatosság van benned, ahogy nem teszel semmit, mégis elcsábít combod, hajlataid, mintha a vonalak élősködő módon rajtad élnének, hány éve bámulomTovább…

Hárman ültünk a szentmisén, Magdi, Éva meg én. Körbefont a csendes áhítat, mikor egy óvatlan pillanat, s hálójáról Éva pulóverére pöffeszkedett peckesen a pálosok pókja. Bejárt ott minden hajlatot, s a szakember szemével nézte: egy sima egy fordított. Gondoltam: nem maradhat ott, s legott pöcköltem bele egy akkorát, hogy számáraTovább…