nekem karnyújtásnyira vagytok mindig akiket megismertelek beleégtetek a lelkembe ki nem vethetlek nem is akarnám nem is tudnám oda úgy befészkeltétek magatok eggyé fonódtam veletek nélkületek nem is vagyok így lehet valahogy velünk Isten is, aki Szent, egyedül hogy ki ne szakadjunk belőle magához ölelt legbelül ebben az állapotban vagyunkTovább…

béke a torkomban dobogott hányszor Istenem mindig kisegített a lélegzetem egy kis oxigénhiány jót tesz az előtérben kizökkenthetetlen tompaság a háttérben már öntudat cikázik fogod a kezem átjár a nem egyedülvalóság velem vagy nem véthetem el roppant nyugalom száll rám * Profán Miért kell sírni az embernek ha egyszer örülTovább…

December csillaga Már lekonyult a Nap, telet köszönt az ég. Már az utolsó fűszál is meghatja fejét. A paplanos avar alatt megbújik a dér, egy fázós sün is a csillagról mesél. Egy csillagról mi odafönt beragyogta az eget, ki melegségével járta a zord hideget, s néhány pásztorról kik bandukoltak átTovább…

Rögös az út: Te szabadon fuss! Lábad a földön, szíved az égben, repülj a fénnyel! Ne nézd a gátat, dobbantsd a lábad! Tiéd a Lét is, szíved ver mégis: amíg tudsz, vágtass!

Születésnapomra Kenyérszegő késként villant a perc, mely az idő asztalán megszegte sorsomat, e villanás már ellobbant örökre, kicsorbult rég az első pillanat * Teljes lényeddé A mélybe csak tested merült el, csak ő tűnt el a föld alatt, de lényed lényege ezer felé szóródva is köztünk maradt. A fényben egyTovább…

bádog az aszfalt, nyálas a járda, fürkészett arcon a felismerés, fűtőtestre felrakott lábbal, sorsát látja az emlékezés ablakon cseppek, abban a látvány, vízezüst csendben barna az arc, tepsiben talált tisztító tűzben, almával töltött rétes-álarc ecetfa ázik, vizes a lombja, lámpafénynél csillog az ág, egy tócsában látlak, mintha csak hívnál, párkányonTovább…

Van még erőd kiállni a sárdobálók közül, tisztán maradt szívedből őszintén szónokolva Magad köré gyűjteni a riadt embereket? Akik már nem akarnak senkin se bosszút állni, Elégedettek lennének egy boldog élettel, Higgadtságodat látva Benned bíznak! Benned! Lábadhoz lerakva maradék fegyvereiket. Októberi eső-áztatta szürke délután, A szíveket elárasztja ismét a remény.Tovább…

Föld szívéig nyíló barázdáihoz nem lesz hűtlen soha, a magány néma farkasai kopogtatnak éjszakánként ajtóján; beengedi őket, maga mellé fekteti, udvarából vasvilla-körmű macskák űzik a hideget, kútba másznak a holdért, felhozzák, anyám konyhájában felakasztják: világítson 1 Ül anyám a konyhájában, virág vergődik markában, szögre akasztott holdsugár harapdálja cipó-kontyát: kontya holdsugárbanTovább…

Borzolt, fehér Isten-szakállal, Tépetten, fázva fújt, szaladt, Az én Uram, a rég feledett, Nyirkos, vak, őszi hajnalon, Valahol Sion-hegy alatt. Egy nagy harang volt a kabátja, Piros betűkkel foltozott, Bús és kopott volt az öreg Úr, Paskolta, verte a ködöt, Rórátéra harangozott. Lámpás volt reszkető kezemben És rongyolt lelkemben aTovább…

Puttonyban jött el megint a tél, hideg lett újra, csillog a dér. Csengős szánkó siklik a havon, Mikulás kocog ablakomon. Jégbe fagyott az egész világ, újra szolgál a télikabát. Sapka, sál, kesztyű előkerült, fa, bokor, virág elszenderült. Boldog vagyok, hull a hó végre, korcsolyámmal megyek a jégre. Szánkóm talpát esziTovább…