egy kottában …   koffein illatú reggel kritikán aluli fények keverednek a színekkel tompák,de mind az enyémek   holnapom áhítom ,mint a szanaszét dolgok a rendet glédába hajtogatom majd a jövőt ígérő trendet   emléked gömbölyűségét préselném kockafejembe szerelmed egyterűségét szikráznám a végtelenbe   ölelve ölednek titkán minden napomat hűenTovább…

Fényképek Arcok, arcaid, arcai azoknak kiket szeretsz, vagy valaha szerettél. Arcai ismeretleneknek, őket is szerette valamikor valaki. Arcok a rabul ejtett időben. Arcok ideje, mely megállt örökre. Várnak albumok lapjain simulva. Várnak fedeles dobozokban. Várnak ki nem húzott régi fiókokban. Várnak poros padlások pókhálós polcain. Néznek rád sírva vagy nevetve.Tovább…

Téli áhítat Magadnak se tűnj fel, járj halk léptekkel, hó mindent beborít. * Villamos téli ködben csilingel kacér, fényes ruhában. * Nap sugarai mosolyt csalnak arcomra hideg reggelen. * Fátyolos alkony pírja. Jegenyesor, sors és útmutató. * Est fényeit szél sodorta tova, csillag csillagba karol. * Hólepte üres pad, emlékeketTovább…

Süvöltve sír a lüktető kemény kín, Velőbe váj a célveszett remény, Dühölngve fáj az őserő a prérin, A félhomály az ördög éjjelén. Feledve rég a fénykalász csodája, Temetve már a csillogó erény, Megunva bár; az álmok ládikája Dacolva vár a gondok tengerén. És újra rőt a hajnalóra pírja, Örülni hívjaTovább…

A nő felkönyököl az ágyban, ébred, keze háromszöge: lebegő-piramis, kibújik az éjből, harmatcseppekké válnak a csillagok, ébredésével: kelti a világot, a pohár arénájában fölszabadítja a vizet, hullámvasút-hajában sikongat az idő, a mindentudó tükröt faggatja, míg mozaik-sejtjeiből újra építi arcát, a nőnek: mindennap jelenése van, át kell táncolnia az elmúláson, azTovább…

Kölcsönhatás A hajnal kívülről jött, érte bőröm meleg árama, míg belülről fénylett az értelem. És együtt volt e kettő tudatot ötvöző: magára ismert bennem a vágy, a kert, a kő! Egy percre eltűnődtem: ha a föld mélye zár s egy olvasó majd könyvem fogja, amit kitár: gondolatomból ismer fel vagyTovább…

,,Ugrott a hosszú, boldog élet. Ugrott a munkám, kenyerem. Ugrott az ősz és hipp-hopp: tél lett. Ugrott barátság, szerelem – nem számít, ezt még lenyelem. Ugrott a ház, a kert, az otthon. Ugrott a kocsma, meg a bolt, ugrott a fám, a bodzabokrom, tenyérnyi szőlőm, ami volt – ki tudja,Tovább…

MAGYARÁN SZÓLVA Mikor meghallottam, magyar az új doktornő, mérhetetlenül megörültem, tudtam, ő aztán biztosan megérdemli a borra- valót, megnőtt az önbizalmam, majd mikor hosszas várakozást követően végre bejutottam hozzá, a leleteim kezdte nézegetni, nekifogott szlovákul magyarázni, szerinte így érthetőbben lehet fogalmazni, így már képben van, míg én bámultam, mint borjúTovább…

Mit elmulasztottam, köröztet, pedig már a halál se vétkem, csak megnyugvásom felerészben – addig élnem fogyó fölösleg. Elvégezni magam maradtam, a Nap bennem csak tompa tályog, bent minden éjszakát kivájok – kint lépked a szívem szavakban. Semmit sem kívánok egészen, szétszállt, mit hittem, több darabban, szabad már, mit sose akartam,Tovább…

Szeretnek engem az istenek Szeretnek engem az istenek, harmatcsepp életem ring, lebeg, virágpor ízű perc-ékszerek, fű zöldje, víz gyöngye élvezet. Kék-lila akácok illata körüldong, ha jön az éjszaka, az élet is néha szép kerek… Szeretnek engem az istenek. Rám hullnak a tejes-kék egek, örvendeztetnek a részletek, búbánat felhőmből elpereg, sosemTovább…