Cs Nagy László: Vadlovam

Szívemben vadló szél ül el,
patája már annyi port kavart,
és szembeszáll az esküvel,
mit a higgadt, józan ész akart,
nyugodva száz csenddel beszél.

Csapzottan horkan, felnyerít,
vágtatni szélnek szárnyán nem mer,
kötőfék szaggatta szelíd,
megzabolázott türelemmel
remeg, mint hullnikész levél,

az idő gúnnyal felnevet,
a perceket kezedből ette,
barátja már sosem lehet
a rét, hol fényed összeszedte:
szíve vad hajszáról mesél.

*Első közlés

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük