Csikai Gábor: Tízezer szó (részletek)

(9001-9100)

egy csillag próbál meg belém marni fotonkarmait a húsomba ereszti és igyekszik a csontomig hatolni de én ezt nem hagyom már acélos keménységűre edződött bőröm is lassít rajta és valamennyire tompítja a hegyeket ettől persze még fájdalmasabb lesz a behatolás de az izomrostjaim meg olyan savat termelnek melyek tovább erodálják a karmok anyagát és a fájdalmamat is csillapítják így mire megközelítenék a csontokat már csak rozsdás torzók maradnak belőlük de pontosan tudom hogy nem fognak belém tokosodni mert testem undorral köpi majd ki mindegyiket és összeomló maradványaik lassan porladnak el egy egyre halványodó vörös folt marad csak utánuk a földön

 

(9101-9200)

a november nehéz köde úgy fojtogat mintha múltam milliószor elfeledni próbált titkait oldotta volna magába minden egyes lélegzetvételnél páracseppek milliói áradnak a tüdőmbe és megpróbálják elállni a levegő útját de szerencsére még elég erős vagyok és rekeszizmaimmal kifejtett nyomással át tudom törni a felépülni készülő gátakat így aztán rövid akadályoztatás után de mindig feltöltődik a szervezetem a friss mai levegővel és a tegnap nem tud győzedelmeskedni felettem mert én a jelen vagyok és a jövő a múlt csak kavarog itt körülöttem ostromolja a testemet ahhoz már régen gyenge hogy a lelkemig hatoljon és szürke penészbe borítsa a hitemet és reményeimet

 

(9201-9300)

kőmosott szemhéjaim mögött lakozik a valóság legalábbis úgy hiszem álmosan pislantok miközben zavartan ácsorgok Isten várótermében aztán addig dörzsölöm a szemem míg káprázni nem kezd és amikor már ezer tűzijáték centrifugája pörög előttem elégedetten nézem a művemet minden körülöttem omladozó halottra szürkült falra odavetítettem ezt a látomást így újraszínezve már sokkal elviselhetőbb lesz a világ sőt abban is biztos vagyok hogy ezt a káprázatot valahogy megérzik a falak is büszkén kihúzzák magukat egy kicsit és ebből az érzésből erőt merítve elkezdenek újjászületni először benőnek a kihullott téglák rései aztán frissen festett vakolatot növesztenek magukra mint amikor heg fölé nő bőr

 

(9301-9400)

mustárszínű fényben ázik a reggel mutatóujjamat belemártom e hűs masszába és egy kaput rajzolok vele az égre kicsit várok hogy megszáradjon aztán szélesre tárom és kilépek a horizont börtönéből a kozmosz elképzelhetetlen szabadságába sokáig azonban nem lebegek ott a csöndben a sötétségben a magányban mert milliárd csillag fénye kúszik a szemembe és mind a fülembe suttog gyere fedezz fel indulj felém így hát könnyed karcsapásokkal repülni kezdek a legközelebbinek tűnő csillag irányába út közben békésen mosolygok mert a napszél úgy simogatja az arcomat mintha édesanyám keze volna még az üstökösök ostorcsapásai sem tudnak eltántorítani célomtól csak megyek a csillag felé

 

(9401-9500)

az ősz már fojtó szorításba fogta a nyarat a régen de az még mindig nem hagyja magát széles mozdulatokkal rugdal kapálózik kezeivel hadonászik minden moccanással meleg felhőket hajigál széjjel mintha soha nem akarna megőszülni pedig itt vár sorban a tél is felhúzott szemöldökkel megdöbbenve nézi ezt a végtelenre nyújtott haláltusát néha közelebb lép a verekedőkhöz kis ködöt hint közéjük hátha így hamarabb sorra kerül majd de a két harcos mit sem törődik vele ők csak játsszák tovább kisded játékukat így aztán a tél inkább kényelmesen leül hátradől majd miután kiszelelte a pipáját várja a csata végét és várja csak várja

 

(9501-9600)

roncsolt világban élek csonkolt végtagokkal kapkodok az öröklét felé de közelébe jutni nem tudok még csak hozzáérni sem ami nem is akkora baj hiszen már a tapintását se biztos hogy el tudnám viselni ha ugyanis a porrá  törött megragadja az egészet a tökéletest az ugyanolyan fájdalmas neki mint mikor összezúzták persze erről csak elképzelései lehetnek mert egyáltalán nem emlékszik arra a pillanatra sőt abban sem biztos hogy az a pillanat létezett mely előtt ő még egész volt már régen elmosódott a határ létezésem és nem létezésem között és kezdek félni hogy létezésem tudata valójában csak nemlétezésem halvány visszhangjaként táncol bennem

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük