Debreczeny György: virágáldás

kollázs Tandori Dezső Főmű c. kötetéből

 

csak végigvonul a városon valami
a szájnedvesítés visszatér
a posztmodern elé vagy mögé
vagyunk mint üveg Bourbon
mit se tanulunk mit se feledünk
se nyerés se nyerítés se vesztés
nem lett ezért abbahagytam
a lóversenyzés csak úgy elhagyott
csak ülepem ül itt e padon
engem idegent egy sötét óra idekent
nincs nagy baj mondom a betonpor
nak
(még véletlenül sem a beton-tompornak)
az Oxford Street-ről s a Rue Cujas-ról
valamit (kissé) sejt a járda
eljöttem ehhez a fához
na jól nézünk ki hol van ez?
(most Budapesten viszketek)
virágágyásba hajítottam a könyveket
virágáldásba de nem virágládába
az ember egyre felejti a fordulást
a perdülést a virágágyásba repülést
az etetés reménytelen
mert inkább minket etetnek
mondom Tandori Ágnesnek a telefonba
múlik elfele mindenféle
mondom és szétráncigálom a salátát
meghalt valaki az élet megy tovább
élünk és szétráncigáljuk a salátát
mondom
ez itt nem London
de nem is Boulevard Saint-Michel
ha a busz a Döbrentei utcán gázol el
kesztyűmet lengeti a posztmodern
néni a másik oldalon
marad az emlék nagy szívdobogás
és elszakad a film a filmszakadásról
tarackbúzából készül majd a kenyerünk
és sokat járunk tőle pisilni
de ezt most még nem mondom
meg Tandori Ágnesnek a telefonba
igazságosnak kell lennünk tehát
csak a megélhetés érdekében támadok fel
oda kell nézni mondom álmomban
aztán visszaébredek
virágágyásba hajítom könyvemet
hogy legyen nektek virágáldás
az a könyv szeretett engem
vagy legalábbis tudott rólam
mondtam a posztmodern néninek
aki felvette a kesztyűt
aki felvette a kesztyűmet
a Döbrentei utca másik oldalán

*Ez a vers a Litera-Túra Kiadó, Gondolatrajzok – 2019 antológia verspályázatán különdíjas lett.

Válik Bertalan – ‘Metamorf’ (2019) Technika : digitális fotómontázs

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük