Dylan D. Tides versei

Földed vagyok

Én vagyok, ki a homokba halvány lépted tónusát
legelőször belevési röpke léted elején;
akinek a tücsöklelkű, éjbe ringó kórusát
hallgatja a tábortüzed kölyökkorod mezején.

Én vagyok, ki térded alatt remél, s ujjong reszketőn,
amikor az “Igen” csendül, s gyűrűd végre Rátalál;
akinek a könnyfoltjaid az eldobott keszkenőn
éppúgy fájnak, mint tenéked, s aztán újra vágyva vár.

Én vagyok, kit tanítanál gyermekednek – s kit nem ért…
Más világ már, megbocsátom… Visszatér még egy napon…
Az vagyok, ki híven rajong minden régi szellemért,
de ma már csak te hallod meg mindig zúgó dallamom.

Én vagyok, ki kézen fog majd, hogyha eljő az idő.
Visszanézel még egy percre, van-e másnak válasza
az utolsó kérdésedre, de csak áll a levegő…
Énbelőlem voltál, s most is hozzám találsz hát haza.

*

Reggelek

Nyomott hősök, ébredező buszlakók,
kopott törzsű, szürke villanyoszlopok.
Ismerősök mind az aszfalt-buktatók,
Rám köszönnek – mégsem olyan rossz dolog…
Ébredezve hazagondol még az agy,
felidéz pár búcsúszagú részletet;
jégvirággal melegíti át a fagy
ablakán a koffein-vitézeket.
Libasorban menetel a hangya-nép,
meccseredmény, tegnap esti pletyka száll,
kis családom mosolyogva színre lép,
síp fütyül, a legjobb műszak készen áll…

*

Avanti ragazzi

Ma könnyedbe csöppent a véred,
ma lőporba fulladt a test…
Ma mindenki lángolva ébred!
Ma forrongva hív Budapest!
Ma mindegy a merre, a honnét!
Ma zsarnokra támadt a szolga!
Ma gyermekből ébredt a honvéd!
Ma nem hull a térdünk a porba!

Ma korbács a szó, földre döntött
hatalmat, csalót, cselszövőket!
Ma minden csatorna kiöntött!
Letéptük a rongy szemkötőket!

Ma puskára váltott az asszony,
hasítja a zászlót a lánya.
Ma ollója múltat szakasszon!
Hazája, s a nép úgy kívánja!

Ma ágyúnak ugrik ki férfi!
Ha kell, széttöri puszta kézzel!
Ma harcolni kell, nem remélni!
Dacolni a gyilkolni késszel!

Ha holnap a srácok keresnek,
ne várják a füttyöm tovább már…
Ma voltak, kik büszkén elestek,
az új napsugár hajnalánál…

Ha holnap a holtakra leltek,
hadd éledjenek fel a dalban!
Ma harcoltak értünk a lelkek…
Imádkozzatok sírva, halkan!

De holnap a zászló lobogjon!
Ragyogjon az új nap dicsében!
Szabadság patakja csobogjon!
Lemossuk a kínt friss vizében!

Ma könnyedbe csöppent a véred,
ma lőporba fulladt a test…
Ma mindenki lángolva ébred!
Ma forrongva hív Budapest!

Ma könnyedbe csöppent a véred,
ma lőporba fulladt a test…
Ma mindenki lángolva ébred!
Ma forrongva hív Budapest!

*Első közlés