Egervári József: Üzenet

Mindennek van üzenete. Legfeljebb nem értjük meg. Vagy nem akarjuk megérteni, netán képtelenek vagyunk megérteni. Persze mindig ezzel a fránya megértéssel jövök, ám a megértés tünemény, nem csak verbális, hanem emocionális, spirituális és egyben a legegyszerűbb dolog, mint amikor felkapcsoljuk a lámpát s mindent meglátunk, pedig valójában a sötétség nem a lámpa, hanem a fény hiánya.
Felesleges erről beszélni, minden igyekezet kárba vész, Shakespeare már annyiszor megírta, tényleg kárba vész minden igyekezet.
Egyszer aztán azon kapjuk magunkat, hogy a szavak jelentése átformálódik, amit eddig értettünk, azt már nem értjük, a nyelv, az édes-gyönyörűséges már csak anorexiás szavak spontán gyülekezete, koppanó, színtelen hangok, sercegő tollal hófehér papírra karcolt betűk összessége – üzenet nélkül.
Ezt már értem. Az üzenetnélküliséget. Amikor nem közlök, nem mondok semmit és nagyon rácsodálkoznék, ha megölelnél, azt mondanád: értelek. Értem az üzenetnélküliséget, mert a félelemről szól, nem a közlés akaratának hiányáról, hanem a görcsről, mely megbéklyózza a nyelvet, a torkot, az ajkat, nem engedi kimondani: szeretlek.
Értem az üzenetnélküliséget, mert visszatükrözi a társadalmi megrettentséget, mely vigyorgó plakátarcokat bámul, miközben észrevétlen számolja a nagykabát zsebében az aprópénzt, hogy elég-e még egy kiló kenyérre.
Értem az üzenetnélküliséget, mikor a neveltetés béklyói nem engedik világgá kiabálni: szeretlek benneteket! Csak kerülőutak vannak, ráutaló magatartás, ellentéteknek tűnő látszattevékenység, harcosságnak látszó vitakényszer, pedig oly sokatmondóak a pillantások, oly elveszettek a mozdulatok, oly döbbenetesen keserű a társadalmi magány, mert szabadság nélkül nincs semmi.
Mindennek van üzenete. Szeretem a csöndet, ám nem szeretem a hallgatást (a lehallgatást főleg nem), szeretem a fényt, ám nem szeretem a fény hiányát, szeretem a lázadást, ám nem szeretem az öldöklést, szeretem a megértést, ám nem szeretem a vak elfogadást, szeretem a vitát, ám nem szeretem a veszekedést. Szeretem az üzeneteket. Ha épp csöndben vagyok, legalább elgondolkodom, mi a különbség ember és ember között. Nem jutok sokra.

Üzenet vége.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük