Egyed László: Csendélet

Nagy riadalmat keltett a Libertas Kortárs Galériában, amikor Pentelei művész úr képén egy körte harsány vihogásba kezdett. A tárlatvezető azonnal odaszaladt, és kérdőre vonta a gyümölcsöt. Erre a körte további két társa is rákezdte.
– Elnézést, izé, körte úr! Megkérném önt és a körteasszonyokat, hogy fejezzék be a hangoskodást. Nézzenek körül! A többi kép sem hangoskodik.
A körték csak nem hagyták abba. A tárlatvezető hívatta az igazgatót.
– Mi folyik itt, kérem, mi ez a ricsaj?
Addigra a körték mellett ülő két alma is nevetgélni kezdett a sötét terítővel takart asztalon. A tárlatvezető a képre mutatott.
– Megbolondult, Kenesey? Nézze meg jobban, ezeknek nincs is szájuk! Hogyan tudnának nevetni?
– Kérem, igazgató úr, van szájuk, csak hátat fordítanak nekünk.
– Vagy úgy. Hát akkor… Nyomatékosan megkérem a rendetlenkedőket, hogy vegyék figyelembe a galéria házirendjét, különben kénytelen leszek hívni a biztonságiakat.
Sem a körték, sem az almák nem vették figyelembe. Az igazgató a haját tépte.
– Kenesey! Vigye vissza a képet Penteleihez. Intézzék el! Tudtam, hogy megint újítani fog valamit. Csak önjelölt művészekkel ne kezdjen az ember!

Kora este kopogtattak a festő ajtaján. A művész apró ecsetmozdulatokkal még befejezte egy madár csőrét, hogy el tudja majd kapni az előtte kandikáló, húsos gilisztát.
– Szabad.
Kenesey lépett be hóna alatt a képpel.
– Kérem, egy igen kellemetlen incidensről kell beszámolnom. Az ön körtéi megzavarják a látogatók nyugalmát: Nevetgélnek. – A tárlatvezető hóna alól kuncogás hallatszott.
Pentelei végigmérte a galéria zaklatott munkatársát, de legfeljebb csak csoportképen tudta elképzelni. Portréhoz túl halvány a megjelenése.
– Csakugyan?
– Igazán röstellem ezt kérni, de az igazgató úr ragaszkodik hozzá, hogy eltüntesse a képről a rendbontókat. Mégiscsak a kortárs csendéletek című kiállításról van szó…
Pentelei megtörölte a kezét.
– Az almákat is?
– Hálásak lennénk.
– Semmi akadálya. Reggel viheti a képet.

Három nap múlva újra kopogtattak a festőművész ajtaján. Kenesey jött.
– Mi tetszik? – mosolygott Pentelei.
– Újabb sajnálatos esetről kell beszámolnom. A szőlőfürt az asztalon. Néz. Hatalmas, elkerekedett szemekkel, zavarba ejtően néz. Különösen a hölgyeket bámulja meg. Már köntöst és fátylat kell osztanunk a ruhatárban, ám hasztalan minden. Ez a szőlő nem ismer semmi szemérmet.

Pentelei átfestette a szőlőt is. Három nap múlva azonban ismét megjelent a galéria fáradt munkatársa.
– No, mi az, Kenesey? Sántít a szegény, árván maradt asztal?
– Ha csak sántítana… – a tárlatvezető egészen elvesztette a színét és karikákat hordott a szeme alatt. – Ásítozik. Hatalmasakat és jó hangosan. Ezért – nem tehetünk róla – mi is egész nap csak ásítozunk, és ólmos fáradtság ül mind a látogatókon, mind a személyzeten. Mentsen meg minket, kérem!
Pentelei átfestette az asztalt is. Már csak egy sötét drapéria volt látható a képen.

Alig telt el három nap, Kenesey beviharzott kék-zöld foltokkal és tépett zakóban.
– Ez tarthatatlan! Ez a sötét, gonosz, rosszindulatú drapéria egyre sóhajtozik. Ez még nem lenne baj, mert aránylag csendben van. Néhány vendég azonban személyes célzásnak veszi, és politikai vagy vallási vitába kezd a képpel. Olyan is előfordult, hogy valaki ordítva lóbálta a pénztárcáját a kép előtt, hogy neki csak ne sóhajtozzon, ha akarna, drágább ruhákba is öltözhetne. Én meg, látja, békíteni próbálok.
A festő bólogatott, majd fogott egy üres vásznat, és a feldúlt tárlatvezető kezébe nyomta.
– Ez jó lesz?
Kenesey nyomban megkönnyebbült, és összecsapta tenyerét.
– Hála az égnek! Bevallom, az igazgató úr kezdetben nemtetszését fejezte ki a gyümölcsös csendéletet illetően, mert túlságosan harsány, és kilóg a sorból. Ez itt azonban pompás! Csodálatos! Kortárs művészet a javából! Hogy fog örülni az igazgató úr! Remekül illik majd a többi kép közé. – Kenesey pillantása a sötét drapériára tévedt. – Mondja csak, ha nem titok, miért nevetgéltek a körték?
– Bugyuta szóvicc az egész. Így hangzik: A jóízű nevetés csenddé lett. – azzal megveregette a tárlatvezető vállát és kiterelte az ajtón.
Pentelei hamarosan megnyitotta saját galériáját. Azóta együtt nevetgél a körtékkel.

Vélemény, hozzászólás?