Apám szerelmei – illatos, őszi fák,
vigyázzátok csendben aranyló álmát!
Legyetek büszkék, ahogyan ő is
hódolattal volt az erdők felé,
amíg el nem hívta az ég
a végső úton, a fény felé.
Állok az emlékek között hosszan,
jó ez a békesség, őszi fák!
Könnyezve nézek a tompuló fénybe,
csókot lehelek a naplementébe,
apámért s értetek
suttogok imát.
©Nászta Katalin – Angyalfutás
Köszönöm…