Gősi Vali: Félek

– Montázs – hangulataimból –

Te, ki a földet, eget és vizeket
ezüstös fényeddel óvod
az időtlenségnek,
és esténként újra gyújtod
az ég lámpásait,
hol csillagok őrzik az isteni holdfényt,
miért borítottál fekete fátylat
árva anyákra s férfiszívekre,
kik hősként éltek és szeretni jöttek?

Miféle átkozott világ ez,
ahol a szívünk mindig fázik,
ahol velünk vacog a bánat,
s a boldogság búvó oázis?
Ó, hol van a derengő gyermeki béke,
a türkiz égbolt angyal-ragyogása
ébenfekete éjszakák után,
mikor a hízott hold jeges udvarán
áttör a félszeg hajnali pír?

Nincs arca az emléknek, időnek,
alig verdeső szíve már némuló,
e kegyetlenségtől kiégett földi létnek.
Mégis élek…

Ó, hány nap még a végső ébredés,
ami a káoszból kivezet?
Hány csillag vakító fénye kell,
hogy tisztán lássunk,
ha számtalan gazság festi is
koromsötétre az eget?
Miféle tudomány
és rend vezet ki a zűrzavarból?
Már veszni érzem hitemet,
hogy meglátom még újra felderülni
a felhők mögül a kék eget.
Mondd, Uram, hová lehet fellebbezni
veszett remények miatt,
ha áltudománnyá lesz a szeretet,
és már csak bűn és pusztulás fenyeget?
*„Csak értéktelen, földi ékszerek,
azok vagyunk mi, mind itt, emberek!”

Néha tűnik a fényben  a rettenet,
pirkad a reggeli ábránd,
felhőkhöz bújik a foszló, tündéri vágy,
és vijjogva szálló madárraj húzza tovább
az éledő, ezüstös álmot…
de félek, mit hoz az éj még,
ha haragra lobban az isteni láng
és sötétbe borul a világ?

*Vernyik László verssorai

2 hozzászólás

  1. Hála a főszerkesztők, szerkesztők áldozatos munkájáért ezekben a különösen nehéz időkben is.
    Áldott, meghitt ünnepet kívánok szerzőknek, olvasóknak!

  2. Hálásan köszönöm a főszerkesztők, szerkesztők áldozatos munkáját ezekben a különösen nehéz napokban is. Áldott ünnepet mindenkinek!
    Szívből gratulálok minden kedves szerzőtársamnak.

Comments are closed.