Gősi Vali: Örökkévaló

fakuló fényképen
születik újjá tűnt mosolyod
a régi kertben állsz
a szelíden lehajló
megcsontosodott törzsű fák között
és ez a mosoly felülírja
az örökül hagyott bánatot
a lombokon átsuhannak itt felejtett
múlhatatlan tegnapok
a néma házban élni kezdenek
rég-volt gyönyörű dallamok
a mennybolt kristályüvegén
tükröződő végtelen hajnal
felragyog újra
megcsillannak a régóta fénytelen
vaksi ablakok
és a felhők fölött
szemben a pirkadó Nappal
hirtelen feltűnik egy álomszép angyal
majd elsuhan könnyedén
örökkévaló
szép mosolyoddal

©Kiss Andrea

1 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük