Hajnal Éva – Márkus László: Vizet mindenkinek!

Vizet mindenkinek!

A Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság, a Magyar Hidrológiai Társaság Baranya és Somogy Megyei Területi Szervezeteivel az idei Víz Világnapja alkalmából, „Vizet mindenkinek! címmel, általános iskolás tanulók számára országos versíró pályázatot írt ki.
Külön öröm, hogy a díjátadóra a Költészet Világnapján került sor .
A díjazottakat Márk László, a Magyar Hidrológiai Társaság Baranya Megyei Területi Szervezetének elnöke, a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság vezetője részesítette értékes tárgyjutalomban.
A rendezvényen megjelent és a Víz Világnapja alkalmából köszöntőt mondott Nagy Csaba, Baranya megye országgyűlési képviselője, Genczler István, a Magyar Hidrológiai Társaság Somogy Megyei Területi Szervezetének elnöke, Dr. Balatonyi László, az Országos Vízügyi Főigazgatóság osztályvezetője.
A nap háziasszonya: Jusztinger Brigitta, a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság PR munkatársa volt.
Zsűri: Hajnal Éva – Márkus László

DÍJAZOTTAK:
1.
SZALKOVSZKI DÉZI LILLA: Szivárvány színben
Görbeházi Széchenyi István Általános Iskola 8. osztályos tanulója
Felkészítő tanára: Priscsákné Szekrényesi Judit

2.
HUGYI VIKTÓRIA: Tengernyi kékség
Budapest, Vermes Miklós Általános Iskola 7. osztályos tanulója.
Felkészítő tanára: Komenczi Lenke.

3.
PREISENDORF ANDOR: Tiszta víz
Villányi Általános Iskola és AMI 7. osztályos tanulója
Felkészító tanára: Maczkó Vivien

*
KÜLÖNDÍJ:

SZARKA HANNA: Vizet mindenkinek
Zenta, Emlékiskola 3. osztályos tanulója
Felkészítő tanára: Tripolszki Csilla.

*
… és az alkotások:

Szalkovszki Dézi Lilla

Szivárvány színben

Ujjam hegyén vízcsepp táncol. Forgatom.
Szivárványos színben játszik a napon.
Harmat csepp volt, fűről szedtem, vállalom.
Nézem őt, és elfelejtem bánatom.
Elképzelek sok kis cseppet a világon.
Máris szebbé válik az én világom.
Kéklő szép vizekről álmodom.
Érintetlen Föld lesz az én otthonom.
Hűs vizű forrásból vizet veszek.
Minden kis virágra abból teszek.
Átadom másoknak a kis virágot.
Velem együtt lássák a szép világot.
Emberek! Kérlek, hogy figyeljetek.
Jusson még tiszta víz mindenkinek.
Az utódok életét megmentitek.
Ez az utolsó esély, hát tegyétek meg!

*

Hugyi Viktória:
Hugyi Viktória vagyok, 13 éves és hetedik osztályos egy budapesti általános iskolában. Anyukámmal, nevelőapukámmal és a hat éves kisöcsémmel Budapest 21. kerületében lakunk. Kedvenc időtöltésem az olvasás és az írás, de azon kevés gyerekek közé tartozok akik szeretnek tanulni. Izgalmasnak találom, hogy mindennap megtudhatok valami érdekes és új dolgot az iskolában. Kedvenc tantárgyaim a történelem, a földrajz és a magyar irodalom. Szeretek történelmi összefüggésekről, saját és más népek kultúrájáról olvasni. Sok verset olvasok, zenét hallgatok és szeretek ezeken elmélkedni. Gyakran gondolkozok mindenféléről, általában mindenről van véleményem vagy valamilyen magvas gondolatom. Szeretek elmerűlni egy történetben és együtt izgulni a szereplőkkel. Köszönöm hogy elolvassák a versemet.

Tengernyi kékség

A megszelídíthetetlen tenger,
Büszke hajókat, titkokat nyel el.
Az óceán végtelen a szemnek,
De védtelen a kapzsi szív ellen.
Néha olyan, mintha az ég sírna,
Mintha több szenvedést ő se bírna.
Van akinek természetes, hogy van,
Sokak áhítják ezt álmaikban.
Pazaroljuk, pusztítjuk, szennyezzük,
Sivatagban egyetlen reményünk,
Te vagy az, te fodrozódó szépség!
Te vagy az, Víz! Te gyönyörű kékség!

*

Preisendorf Andor
13 éves vagyok és hetedik osztályos. Sokáig sportoltam focit, majd egy évig kosaraztam és pingpongoztam. Nagyon szeretem az állatokat és természetesen szeretek verset írni is. Kedvelem a kihívásokat.
Eleinte a barátaim ihlették meg műveim majd megadott témák.
Sokszor kértek fel versírásra. Az egyik kedves tanár nénim – Maczkó Vivien – ajánlotta a versenyeket többek között ezt is.

Tiszta víz

Van vizem és benne van minden,
nem a gonosz s szenny,
csupán az mi még tiéd ingyen.
A tiszta víz maga a menny,
és ha még hited útját járod,
a víz is éppen borrá lett.
S ne félj, nem lesz károd!
Mert ez is egy Jézusi csodatett.
Ő is pont, mint ha csak a földön járna,
úgy járt a vízen is.
Tudta, hogy eljő a halál, de nem hiába.
De az ember ki szerint ez irreális,
nem tudja mit lelhet bennük.
Érezze az áldást mindegyikük!
Van vizem és benne van minden,
nem a gonosz s szenny.
Csupán az mi még tiéd ingyen,
a tiszta víz maga a menny.
S oly nemes életnek feltétele…
Erre szomjazik a föld,
kapkodja el, benyelé s tele!
Csak egyszer meg ne öld!
Hisz, ha nincs többé már,
hiába is érte,
óriássá duzzad a kár.
Tényleg megérte?
Van vizem és benne van minden,
nem a gonosz s szenny.
Csupán az mi még tiéd ingyen,
a tiszta víz maga a MENNY!

*

Tóth Viktória Anna:
Először is köszönöm a különdíjat a zsűritagoknak és köszönöm felkészítő tanáromnak, Timárné Mikola Erzsébet Franciskának és családomnak a támogatást, másodszor pár szóban szeretnék beszélni magamról, eddigi életemről:
2006. május 23-án, Kaposváron jöttem a világra, családunkban első gyermekként. 1 éves koromban költöztünk jelenlegi lakóhelyünkre, Csurgóra. 4 évig jártam a Mókuskert Óvodába. Ezután megkezdtem általános iskolai tanulmányaimat először a Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnázium és Általános Iskolában. Már ezekben az években is nyertem több országos és Kárpát-medencei versenyeket, főleg a rajzaimmal. Felső tagozatos tanulmányaimat aztán a Csurgói Eötvös József Általános Iskolában folytattam, ahol most is tanulok, a 6. b osztályban. Aktív tagja vagyok iskolám média-szakkörének, már több interjút készítettem. Hobbim az olvasás, horgászás és nagyon szeretem a természetet. Ennek köszönhetően, amikor tudomást szereztem a versíró pályázatról, hát, gondoltam kipróbálom magam “írónak”. Életemben ez a második “komolyabb” versem és mivel egyenlőre csak pozitív visszajelzéseket kaptam, lehet, hogy folytatom ezt tovább, és újabb verseket fogok írni.

A víz mindenkié!

A hajnal épphogy felébredt,
Egy szép, nagy erdőbe tévedt.
S egy gyönyörű tavat látott,
Mely beragyogta a napvilágot.

A tó vize tükörtiszta,
Halat látni éjjel ritka,
De mikor a hajnal feljön
Egy állat se pihen földön.

S miért nézte a hajnal
Ennyire azt a nagy tavat?
Mert kissé gondolkodott rajta:
Miért lát keveset mostanra?

Miért fogyatkoznak tavak?
Élőhelyek miért pusztulnak?
Vizek miért szennyezettek?
Mi történt itt mindezekkel?

Mi ez a rossz pusztító vész,
Mi tönkretesz sok vízi részt?
Mi haragos, durva, gonosz,
Hogy képes tenni ennyi rosszt?

Hát, nem más, mint mi, emberek
Mi voltunk e gaz tettesek,
Mi tettünk tönkre vizeket,
S nem törődünk mindezekkel…

Megszoktuk már minden napon,
Hogy könnyen jön víz a csapon.
És még csak rá se gondolunk;
Néha mennyit pazaroljuk!

A víz mindig életet ad,
Télen megfagy, nyáron szárad.
Sőt, a víz maga az élet!
Nélküle nincs emberlélek…

Hát, most bizony mondom nektek:
Ez egy csoda mindenkinek!
Növény, állat, ember vagy Föld,
A víz az, mi mindent összeköt…

A víz egy gyöngy, mi törékeny,
Ne bántsd őt, nagyon érzékeny.
De szükség van rá, sejtitek:
Így hát: VIZET MINDENKINEK!

*

Szarka Hanna:
10 éves tanuló Zentáról (Délvidék). Három testvére van. Nagyon szereti a verseket, sok szavalóversenyről díjazottként tért haza. Imádja a lovakat, ha ideje engedi eljár lovagolni is. Három éve szertornázik, az idén kijutott korosztályában az országos döntőre. Nagyon szeret még rajzolni és a természetben lenni.
Iskolája: Emlékiskola, Zenta (Szerbia)
Felkészítő pedagógus: Tripolszki Csilla

Vizet mindenkinek!

A víz kincs.
Nélküle élet sincs.
Kell a fának, kell a fűnek,
a virágnak, a mezőnek.

A mezőn az őzikének,
A virágon a méhecskéknek.
Az égen a kismadárnak,
A vízben a halacskáknak.

Vigyázzunk rá, ne mérgezzük,
hisz mindannyian nagyon szeretjük.
Azt kívánom, földön s égen,
Szomjas soha senki ne legyen!

*

Folyóiratunk szeretettel gratulál és további alkotói sikereket kíván
a díjazottaknak!

Fotó:
Pinczehelyi-Tátrai Tímea – A Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság
PR referense – a díjazottak és a zsűri

1 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük