Bánki Benivel Szakálos Fédra beszélget

Szakálos Fédra: – Bizonyára sokaknak ismerős a neved, mégis mutatkozz be kérlek azoknak az olvasóknak, akik esetleg még nem ismernének!

Bánki Beni: – Bánki Benjámin vagyok, versmondással, előadó-művészettel és költészettel foglalkozom. 2015-ben az Év felfedezettje közönségdíjasa lettem és még ugyanebben az évben a forradalmian új költészetként aposztrofált slam poetry műfajú írásaimmal megnyertem a Ki Mit Tube online tehetségkutatót. Hagyományos versemmel a Magvető Kiadó verspályázatán lettem 1. helyezett. Tavaly a Kismenőkben tűntem fel, ez a TV2 csatorna saját gyártású tehetséggondozó produkciója volt. A tavalyi évben és idén is megkaptam a Nemzet Fiatal Tehetségeiért ösztöndíjat, ez lehetővé tette, hogy bejárjam az országot önálló estjeimmel, illetve rendhagyó irodalom órákat tartok az általános- és középiskolákban, ahol a magyar nyelv szépségére, játékosságára próbálom felhívni a figyelmet nyelvi lelemények és szójátékok segítségével. Úgy érzem nagy hatással vagyok a korosztályomra, ezért minden lehetséges eszközt megragadok, hogy továbbítani tudjam nekik az üzenetemet.

SzF: Minek a hatására és mikor kezdtél el foglalkozni az irodalommal?

BB: Általános iskolás koromban is érdekelt az irodalom, a délutánjaimat rendszeresen a helyi könyvtárban töltöttem. Édesapám ismertette meg velem Latinovits Zoltán munkásságát, az ő versmondásait hallottam először. Idővel én magam is elkezdtem versenyekre járni, mára már több megyei, illetve országos díjat tudhatok magam mögött. 12 évesen én magam is belevágtam az alkotásba, lírai szövegeken dolgoztam. Ennek persze az is kiváltó oka volt, hogy nagyon vonzott akkoriban a rap zene.

SzF: Mi a célod a szerepléseiddel a fiatalok körében?

BB: Nem titkolt vágyam, hogy megszerettessem a korosztályommal az irodalmat, hogy felkeltsem a diákok érdeklődését. Ezért járom az országot már lassan egy éve önálló estjeimmel, rendhagyó magyar óráimmal.

SzF: Mikor volt az első nyilvános szereplésed, és hogyan élted meg azt?

BB: Az elsőre nem emlékszem. De talán osztályon belüli Ki-Mit-Tud volt. Nem jutottam tovább. Így visszagondolva, azt hiszem, őszintén bátoríthatok mindenkit, aki valamit szeret csinálni, és amiben szeretne kiemelkedő lenni, de már a kezdeteknél elszomorítják, ne adja fel! A kitartás – bármilyen közhelyes is- tényleg nagyon fontos!

SzF: Van olyan személy, aki inspirál a munkáid és az írás során?

BB: Konkrét személy nincs, az engem körülvevő világ inspirál: ismeretlen ismerősök, zenészek, videósok, költők, írók, hangok, sorok. Elég csak kinyitni a szemünket, mindennek megvan a maga költészete.

SZF: A családod hogyan éli meg a sikereidet? Támogatnak a tevékenységedben?

BB: Szerencsés vagyok, hiszen mindenben segítenek. Én írok, ötletetek, előadok, de a szervezéssel kapcsolatos feladatokból a szüleim is kiveszik a részüket. Anyukám a pályázatokban, Apukám (többek között) a szállításban támogat, a 2 öcsém pedig már azzal is nagy terhet vesz le a vállamról, ha néha magamra hagynak a szövegeimmel.

SzF: Hogyan érintett téged ez a hirtelen jövő népszerűség?

BB: Hirtelen jött, de sokat dolgoztam érte. Nem változtam, viszont fejlődtem, tanultam, tapasztaltam az elmúlt 1 évben.

SzF: Az iskolatársaid, hogyan fogadják el, hogy ilyen népszerű osztálytársuk van?

BB: Az osztálytársaim közé tartozik a legjobb barátom is, de mindenki nagyon rendes, az interneten futó versenyek alatt számos alkalommal nyújtottak segítséget az osztályfőnökömmel, Tarnai Gáborral együtt, aki pedagógus a szó legnemesebb értelmében, maximálisan velünk van.

SzF: Hogyan zajlik nálad a „munkafolyamat”?

BB: Nincs rá receptem, úgyhogy igencsak változó. Sétálok, és eszembe jut egy nemlétező vers első sora. Leülök a gép elé, zenét hallgatok és beugrik egy jó szó, szókapcsolat. És ez csak 2 példa volt a sok közül.

SzF: Mi alapján döntöd el, hogy miről fogsz írni?

BB: Arról írok, ami foglalkoztat. Szerelem, család, stb. Persze gyakran előfordul, hogy elkezdek szöveget írni egy alapgondolat mentén és végül teljesen máshol lyukadok ki, mint ahol terveztem.

SzF: Kinek mutatod meg, először amit írtál?

BB: A szüleimnek. A felkészítő tanáromnak. Kortárs költőknek.

SzF: Rengeted, dologgal foglalkozol, írsz, fellépésekre forgatáskora jársz. Hogyan tudsz mindemellett tanulni?

BB: 11. osztályos vagyok és már közel fél éve magántanuló. Nagyon nehéz volt összeegyeztetni az iskolát és a sulin kívüli tevékenységeket, de nem bántam meg a döntésem, hiszen így végre azzal foglalkozhatok, amit szeretek.

SzF: Mivel foglalkozol szabad idődben, ha éppen nem utazol, forgatsz vagy szerepelsz?

BB: Olvasok, zenét hallgatok, koncertekre járok, élem a fiatalok életét, persze mindemellett szinte minden másodpercben azon vagyok, hogy fejlődjek, hogy jobb legyek, a kreatív lehetőségeket kivétel nélkül támogatom.

SzF: Milyen terveid vannak a jövőre nézve? Tudod, már mivel szeretnél foglalkozni?

BB: Nem tudom, mi az irány, de a céllal tisztában vagyok. Az pedig biztos, hogy mindent folytatok, teljes mellbedobással, ha lehet, 100% felett.

SzF: Köszönöm az interjút! Sok sikert kívánok a céljaid eléréséhez!

*

Bánki Beni

Adjatok a fénynek

adjatok a fénynek egérutat
torpanjon meg az alkonyat
viharember esőember cseppember
kinek kell elszámolnod kopogásonként
ki dolgozott rendszert eséseidbe
ki tetovált rád újabb törvényt
miért van hogy a legbátrabb
a földhöz érve csak ácsorog
az igazi úr nem hátrál meg
csatornát képzel átcsorog

adjatok a fénynek egérutat
szökkenjen füstté az indulat
viharember esőember cseppember
mondd elhordod-e magad
tócsa leszel tó csak szeretnél
a nyári nap majd kiragad
miért van hogy a legbátrabb
se vesz irányt és sátorfát
lent végül is elégtétel
a sietőt úgyis megfogják

*A riport készítője és a riportalany is Ifjú tehetség

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük