Jóna Dávid: Vers szürkében

A félút.
Az eminenciás.
A színtelen színek harcosa.
A farkas, az egér, a harcsa és a bálna.
A szürke az, aki a fekete és a fehér közé állna.
Szürke, akit nem vesznek észre
Szürke egy erőtlen talán a tévedésre.
A köd, a hályog, a por,
a hétköznapok állandó jelzőjekor
eszükbe jut; ez nem a szürke hibája,
a jelen, a szürkék demokráciája…
a gém, a varjú és a veréb,
a nagypapán a szürke kabát,
előtte a szürke barát,
grafitszürke haját simítja hátra,
a szürke fotográfián a szürkület igazán szürke lett,
az ember, még a szamarat se látja…
a szürkeség védelem, kényelem,
a semmit mondás színe,
a szürke túlélőknek szürke a szíve…

Nem érhető el leírás a fényképhez.

© Kelebi Kiss István – KÖLTÉSZET (papír–tus)