Kapui Ágota versei

Sorra sort

a vers fiókba zárt valóság
a létezés cukorka volt
már elfogyott a cseppnyi jóság
a polc üres bezárt a bolt
a csend felszáradt mint a padra
kifröccsent álmos tintafolt
már nem pörög a szó mint mantra
és nem  rósz lapra sorra sort

*

Annyit ér

Ady csak önmagát szerette
én Adyt szerettem nagyon
önmítoszát súgta fülembe
a botrány-szagú fájdalom
a csonka hold s a fagyott mámor
hol lelket ráz egy rossz szekér
s a kárhozatnak távolából
a vers most lassan földet ér

tört szerelmek abszint-zöldje
a magány rossz tanácsadó
a lélek most a senki földje
mit átszitál halkan a hó
a test a vértől és a vágytól
lesz önmaga hát annyit ér
mint elváló levél az ágtól
ha lelked csöndben elvetél

*

Ahol a tornyok

Ahol a tornyok szurkálják az eget
bökdösik mint puffadt kék
dunnát bütykös térdeink
csontos fájó könyökünk
karcolgatják a csendet
csillagot kotornak az égi avarban
mint apró kezek a fák alatt
a fényes szemű gesztenyét
tűhegyes álmainkat belevarrják
a mennyek sűrű szövetébe
s ha vér serken lelkünkből
a tornyok piros cserepeire csordul
minden harangkondulás –
minden újévi fohász
ott akad el ahol a tornyok
találkoznak
az éggel

*Első közlés

2 hozzászólás

  1. Kitűnőek! Gratulálok kedves Ágota!

  2. Erős érzéki “húrokat” pendít meg az “Annyit ér” versed.Nekem nagyon tetszik! Elgondolkodtatóan és töprengésre fogóan jelezted a test és a lélek konfliktusát. Gratulálok!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük