Karádi Kázmér versei

Avatás

Megemelem a kalapom előtted
Ifjú vándor, ki most rálépett az Ösvényre.
Remélem utad majd messzire visz,
S színes tájak labirintusában örömödet leled.
Lehet betévedsz majd Dante sötét erdejébe,
Reményem, beléd vetetett büszkeségem majd elkísér,
Hogy az Utam végén átveszed tőlem
Elődeim által agyonkoptatott, göcsörtös vándorbotom.

 

*

Haikuk

virágot érlel
kóbor tavaszból maradt
lágy esti lelked

*

lassan poroszkál
homok vert völgyi úton
szemedben a fény

*Első közlés

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük