Kardos M. Zsöte: Nyári hangulat

Szeretem, ha ringó testem
merül harmatos fűágyba,
virágszirom fátyol hull ott
álmom gyöngyös ablakára.

Mint puha kalács omoljak
Föld terített asztalára,
lehessek szellőnek, fénynek,
fürtös, foszlós lakomája.

Víz, ha csobog, engem mosson
tisztára, mint a messziség,
madár pelyhe simogasson,
értem ragyogjon fent az ég.

Ha megszólal nyárfák lombja,
húrjain ezüst dal éljen,
könnyedén pengesse lantját,
elférjen a csönd ölében.

Teli pohár kicsorduljon,
az erdő bíborban lángol,
csókjával búcsúzzon a Nap,
e zsongó harmóniától.

1 hozzászólás

  1. Hangulat, harmónia, nyár… Pihentető kép, csodálatos versben megfestve.

Comments are closed.