Kocsis Ilona kollázsai

Kollázs Márkus László verseiből

mára kiderült
múltam porlepte romjai fölött
űz csúfos gúnyt velem kóbor lelkem
éles hangját nem nyomja el semmi zaj
talán a csönd sikoltozik fejemben
gondolataimat sietve röpítem feléd
neked írok
hozzád kiáltok
táncoslábú tavasz
hajolj le hozzám hangtalanul
hirtelen repíts fel
egyre feljebb
repíts a csillagokig

*

kollázs Debreczeny György verseiből

jön a járóbeteg
itt éjszaka versek járnak
meséljetek rólam ha tudtok
mintegy véletlenül
szerettem volna verejték lenni a szobrokon
pirosra sült kenyérhéj a megfelelő helyeken
ez persze elmaradt
elfelejtettem hogy nem beszélek senkivel

*Első közlés

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük