Lipp Márta versei

kétségtelen

viszonylagos viszonylatok
tetten érnek incselkedő
legeknek tesznek föl tétnek
hol az egyik hol a másik
veszti el a hitet bennem
két szék között a pad alatt
hirtelen
mindegyiket elvetem
nem kérdezek
nem állítok kínosan világos
talajon állok nem mozdulok
szilvakék összefüggés
rajzolódik apránként körém

 *

 

Más

Aki engem vigasztal,
én táplálom malaszttal,
szavaimon fordul,
ismeretlent koldul
jószívért.

*

 

földönfutó gondolatok

földönfutó gondolatok
gondolatok földre
kúszók honnan járnak ide
haza igaza van Rilkének
nincs egy zugom ahol nincsen
menedékem menedéked átjáróház
nem lehet ó jaj nagyon
huzatosak a fejek össze
s vissza minden ponton
zubognak a pillanatok
kavarják a szíveket

*Első közlés