Lipp Márta versei

medveágyon

medveágyon süpped a szó
csikorgó  derű vagy ború nekem
egyre megy megvagyok
magamnak elvégre tudom mit akartam mondani
és nem adom át magam a hangnak
visszaél önmagával szivárvány
színben tüntet fel pedig  éjkék vagyok
fent és lent dér játszik a homlokomon bármilyen
szín álmodhat bennem minek tenném ki a szégyennek
hogy kimondom

*

végtelen

három pont egy furcsa
kötőszó esetleg
egy kérdőjel hogy
szabályozza a ritmust
egy formátlan formán

*

sírni vagy nevetni

sírni vagy nevetni
villanásnyi hogy lefelé
vagy fölfelé görbül-e a szád
könny így is úgy is jöhet
ha jó a bábjátékos
hogy a szájzugodba akasztott
zsinór merre mozdul talán
attól függ hogy menekülsz
vagy nem mozdulsz
így határolod be
aki téged mozgat az ő keze
mozdulatlan a szíve viaszból van
egyes-egyedül te élsz.

*Első közlés

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük