Lipp Márta versei

verses álom

hajnalban arra ébredtem
hogy hangosan nevetek három
fehér medve volt a színen egy nagy
és két kicsi nyers húst adtam nekik
a kicsiknek nagy húsos csontot
a nagynak egy pici falatot a kölykök
ügyesen ettek majdnem kecsesen
mind a ketten a hátsó lábukon ültek
a nagy négy lábon állt hirtelen csapzott
lett a szőre és azt mondta én csak spagetti
vagyok de a fiaim oroszlánok
mikor felnevettem látszólag felháborodott
mit nevetnek nem láttak még
elefánt bohócot? pedig
rajtuk kívül csak én voltam ott

*

mai kapaszkodó

a szupermarketben
egyszerre értünk a sorhoz
egy fiatalemberrel mind a ketten
jeleztük hogy a másiké az elsőbbség
de ő komolyan vette és
mögém állt egyúttal a kosaramat
a futószalagra tette

*

az embernek az jutott…

az embernek az jutott
vagy szeret vagy él akár dolgot
személyt vagy cselekvést száll meg
az egyneműség az összes többinek
vége míg újra a világ súlytalan
lebeg a kezdet és a vég

*Első közlés

 

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük