Major Petra: Füstjel

Lassan ránk talál a tél,
s vele egy bolondos talány,
hogy a kémények híradását
vajon értené-e egy indián.

Eszembe jutsz.
Felváltva fojt, füst és félelem,
és nincsen olyan vérerem,
ami ne szűkülne, akár a tudat,
– ez egy rossz fajta kábulat –
mi szörnyet láttat, rémet sejtet,
s közben botránkoztat minden sejtet
a csend, amivel büntetsz
– ki tudja milyen vétkekért.

Siess, mert félek! Jön a tél!
– most kéne rőzsét gyűjteni;
túl nagy már ez a szerelem ahhoz,
hogy egy szívvel ki tudjam fűteni.

*Első közlés

1 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük