Márkus László: a bolyban

nem lehet minden szavunk hamis
nem lehet minden pantomim
még akkor sem
ha olykor jónak hazudjuk magunk
nem tudom
nem lehet
nem hamvadhat el a képzelet
melyből rendre új dimenziókat komponál
az optimista sors
elhajlítva teret időd egót
nem fogyhat el mind a lendület
mely jövőnkben fon egybe múltat és jelent
olykor felfoghatatlan
hol húz határt álmok vágyak valóság között
bár elménk már az űrt kutatja
a földön nem dúskálunk mennyei malasztban
bár párbeszédünkben kétség az egység
az igazság rendre felfedi magát
ha egyedül küzdesz is
ne légy olyan
mint bolyod legtöbb lakója
nem vagy te mintahangya
csak törekedj mindig a jóra
s adj hálát mindenért
mit néked vet a sors
hidd el egyre megy morzsa vagy vekni
nem kell új istent keresni

*Első kézből

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük