Márkus László: régmúlt nyarak esszenciája

sosem tér vissza az a nyár
mikor utoljára ölelhettelek
arcodon lázrózsák égtek
tudatod el-elkalandozott
biztosan Krisztussal beszélgetsz
gondoltam
míg napsugár játszott hajadon
feltolul tengernyi emlék
számtalan fakó gondolat
bár újra
mosolyodban fürdő gyermek lehetnék
ki pilléket kerget tátikaillatú nyárban
fakádban vizet melegítettél a napon
hogy örömöt szerezz
te
házhoz hoztad a Balatont
birsalmás babod ízét számban érzem
sparhelted fullasztó meleget árasztott
anyám
oly régen messzire mentél
habos felhőket terigetsz az égre
esténként fülemüle dalával üzensz
örülsz
mert most is bohémnak látod
deres hajú gyermeked

* Első közlés

4 hozzászólás

  1. Kedves Laci,
    a vers magával ragadó.
    Hányan tudhatják még, mit jelent a “pillék”, vagy a “sparhelt”?

  2. Gyönyörű kedves László! Szépen írsz!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük