Mátyás B. Ferenc: Grandómánia

ne riasszon erőltetett
verscímem kedvesem
mint öreg kakas peckesen
kicsorbult rozsdás sarkantyúm
pengetem
tyúkudvarnyi hazában
önveszélyes büszkeségem
szorongatja torkomat amerre
sorsom tengetem

napszítta szavam
szép/volt kukorékom
nem ébreszt már senkit
fittyedet taréjom is
ócska palotaőr sipkát idéz
aki mégis meghallja hangom
álomba merül
ha nem is álmodik
tudod „a fej lehajlik
és lecsüng a kéz”*

gátját rontom hát
lelkem kifakadásának
felétek hömpölygök
mint hegyomlások mása
s mint eltúlzott
reménykedésben megújuló
fáradt örömök végső nyugtalansága
beleveszek a tágulóvilág
világba –

——
* József Attila: Óda